Szegényeket akartak etetni a hazaáruló civilek!

„Míg Magyarországon az otthontalanság százezernyi embert érint, a lakhatási szegénység esetében már milliókról beszélhetünk. Miközben rengeteg ember sorsa bizonytalan, ők egyik napról a másikra válhatnak nincstelenné, addig az önkormányzatok ügyeskednek az üres ingatlanjaikkal, tisztességes bérlakásprogramok szinte nincsenek, ellenben 750 milliárdból újulhat meg a legfeljebb a kínai lakosság számára hasznos, számunkra csak roppant költséges vasútvonal. És bizony sokan vannak, nagyon sokan, akiknek hatalmas segítség az tányér meleg étel, amiért nem kell fizetni és amitől most eleshetnek.

Az elmúlt években nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy az állam vagy tehetetlen, vagy tudatosan nem akar tenni semmit, amikor segítenie kellene a legesettebbeken. Sőt, saját szakmai inkompetenciájának leplezésére egyre inkább a lehető legaljasabb trükköt vetette be: el kell tűnnie a rászorulóknak mások szeme elől. Ha nem látják őket, ha nem beszélnek róluk, ha sikerül azt az üzenetet közvetíteni a polgárok felé, hogy a rászorulók olyan emberek, akik nem is érdemlik meg, hogy törődjenek velük, sőt, ők tehetnek kiszolgáltatott helyzetükről, akkor minden rendben lesz.

Pedig nagyon nincs rendben semmi sem. Szégyen.”