„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
A metélőkészleten és rabbiruhán nevetgélő, a holokauszton viccelődő jobbikosok és a szocialista internacionálét éneklő balliberálisok perverz koalíciója.
„Hogy Vona maga építette szobra néhány nap alatt ledőlt, az részben zsidózó, cigányozó alvezéreinek, részben az emberi feledékenység végtelen rónáinak köszönhető. Oly távol már 2010, meg a Szent Korona Rádió hangja sem hallatszott akkoriban még messzire. Nem szólva a megnéppártosodott Jobbik »szelídítőiről«, a baloldalon iránytűt mutató megmondóemberekről, Kőszeg Ferencről, Haraszti Miklósról, Konrád Györgyről, akik oly megbocsátónak bizonyultak a radikálisokkal. Még a Bitó-szalonban is arról kezdtek beszélni, hogy a »demokratikus« oldalnak össze kell fognia a Jobbikkal, másként nem lehet visszaállítani a demokráciát, a jogállamot.
Az igazi adu ász Heller Ágnes filozófus, aki azt fejtegette, nem az a lényeg, mit mondott a Jobbik korábban, hanem az, mit mond most. A kívánatosnak tartott taktikai szövetség úgy működne – hallatszott ki a balliberális szalonok páholyaiból –, ahogy Churchill összefogott Sztálinnal Hitler legyőzéséért.
Néhány hónapja egy szocialista képviselő ismerősöm beszélt nekem arról, hogy megszületett a paktum a néppártos Jobbik és a baloldal között. Emlékszem, majd kiesett kezemből a telefon, annyira megdöbbentem. Egy régi vicc jutott eszembe: »Mi az abszolút lehetetlen?« »Hruscsov haját tupírozni.«
Ám nem az az abszolút lehetetlen, hanem ez. A metélőkészleten és rabbiruhán nevetgélő, a holokauszton viccelődő jobbikosok és a szocialista internacionálét éneklő balliberálisok perverz koalíciója. Ez a »lehetetlen« jutott el a randevúkig, fontos találkák sorozatáig, s vált helyi szinteken hús-vér valósággá, időközi választások kellékévé, másutt helybéli kis összekacsintások bevált terepévé. Egytől egyig az orbáni diktatúra lebontását szolgálva. Ha pedig az ember bekapcsolta Simicska televízióját, rögtön elhessegethette azt gondolatot, hogy a fentiek csak a véletlen művei, a politikában ugyanis nincsenek ilyen véletlenek.”