Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A sajtó dolga nemcsak a hatalom ellenőrzése. A sajtónak az a dolga, hogy kiderítse az igazságot
„A sajtó dolga nemcsak a hatalom ellenőrzése. A sajtónak az a dolga, hogy kiderítse az igazságot. Ez a sajtó legszentebb (őr)kutya kötelessége. Ha például különböző civil (hehe) szervezetek azt hazudják, hogy hatalmas szükség van arra a több millió képzettség nélküli, nyelvet nem beszélő, analfabéta mohamedánra, aki mintegy varázsütésre elindult Afrikából és a Közel-Keletről Nyugat-Európába, akkor a sajtónak az a dolga, hogy kiderítse, igazából kik is ezek az emberek, miért pont most indultak el, miért szinte egyszerre, miért hazudják, hogy szír agysebészek, hogy egyetemet végeztek, hogy üldözik őket.
Hogy miért hagyták otthon a feleségüket, a gyerekeiket? Hogy miért hazudják, hogy üldözik őket, miután egy csomó biztonságos országon már átcsörtettek, hogy miért tűntek el a papírjaik, miközben az okostelefonjaik, a pénzük, a bankkártyáik, több ezer eurónyi készpénzük viszont csodák csodájára nem veszett el?
Ez a sajtó dolga. Kideríteni az igazságot. Nem elhallgatni és veszettül hazudozni a migránsok érdekében. Hanem kinyomozni, hogy kik látták el telefonapplikációkkal, térképekkel, jogi tanácsokkal, útbaigazító prospektusokkal, hangosbeszélőkkel őket. Hogy kik adtak a kezükbe például a röszkei csata előtt angol nyelvű molinókat?”