A katalánok 2006-ját láttuk

A spanyol rendőrök legalább lábra céloztak...

A katalánok maguknak köszönhetik a bajt. Nem veszik észre, hogy a nemzeti függetlenség követelése egy integrációt és föderalizmust fetisizáló, sőt követelő EU szemében nem igazán trendi törekvés. Ennek megfelelően Brüsszelből nézve a rendőri erőszak kifejezetten européer és demokratikus. És persze spanyol belügy. Sajnos, még az egyébként általam kedvelt és tisztelt miniszterelnökünk szerint is...

XVI. Benedek, a szabadelvűként tetszelgő utópizmust, a relativizmus diktatúrájaként jellemezte, mely ugyanolyan kihívása századunknak, mint amilyen a nácizmus és a kommunizmus volt a múlt századnak. Új arcok, új zászlók, új végső harc. Szép lassan világossá válik, miért is kellett gyakorlatilag lemondatni pápai titulusáról. A katalán függetlenségi mozgalom is egy ilyen végső harc szinten mozog - és engem például meglehetősen hidegen hagy. Az persze szép dolog, hogy petőfis, ’56-os beütésekkel egy népcsoport jobbítani kívánja helyzetét (nevezzük így, bár manapság már arra is rá kell kérdezni: van-e oxigén a légkörben) „kezébe venni óhajtja saját sorsának irányítását”. És mi lesz a kurdokkal? Mi lesz a skótokkal? Mi lesz Erdéllyel? Koszovó miért igen és az előbb felsoroltak miért nem? De próbáljunk egy kicsit belesni a paraván mögé. Mint ahogy valaki frappánsan már megírta itt a mandin „a turisták helyett migránsokat követelő barcelonai vezetés, épp egy szélsőbaloldali államcsínyt hajt végre Madriddal szemben , és ezt a rendőri brutalitás keltette együttérzés sem feledtetheti el velünk.” Tán még Che Guevara halálának 50. évfordulójáról is megemlékeznek kisírt szemekkel, mint azt a hivatalos Bolívia teszi Morales parancsára – az argentin sátánt elpusztító katonák tiltakozása ellenére. És most készüljenek fel a liberális mocsok galaktikus közepére. Üssék be a neten: Ada Colau az utcán vizel ....sort, s nem mást fognak ottan premierplánban látni, - mint amit beütöttek. Colau Barcelona regnáló polgármesterasszonya (asszonya?), szétterpesztett lábbal áll egy utca közepén, cigizik, szinte ordítva vicsorog (lehet, hogy ő ezt mosolynak könyveli el) kabátját szétnyitja és kicsinyke szoknyája alól csurgat. Szó szerint. És ezt a képet saját maga tette fel a liberális oltárra – a Facebookra. Én többet nem megyek Barcelonába. Nem fogom üdvözölni a katalán függetlenséget, még tán az FC Barcelonának sem drukkolok többé. No pasarán! Sí!

A mi 2006-unk felett szemet hunyt a nemzetközi média, brüsszel és a közvélemény.