Végre egy 16. Benedek párti jezsuita. Deo gratias.

technológiai és kulturális forradalmakat nem lehet visszapörgetni. attól kezdve,hogy az egyházakat a templomokba és temetőkbe szorítottuk nincs értelme NEM LÉTEZŐ értékekről beszélni. pl.az iszlám világban is azért annyira erős a Reakció,mert tudják,hogy mi következhet ha kicsit is engednek.

„Csak akkor tarthatjuk meg európai otthonainkat és élhetünk bennük, ha felismerjük, hogy akármennyire is kedvesek nekünk, nem bennük van végső otthonunk.” Kiváló meglátás.

Ahogy visszapörgettem, a párizsi nyilatkozat nem foglalkozik olyan kiemelten a családdal, mint ahogyan ez a szöveg foglalkozik vele. Sőt, ennél sokkal súlyosabb, hogy a kereszténységben sincs olyan központi szerepe, mint ahogyan ezt a szerző (és még sokan) láttatni igyekeznek; sőt, tulajdonképpen a hagyományos családkép ellen az egyik legnagyobb "támadást" pont a kereszténység indította, és erre jó pár idézetet lehet hozni az Újszövetség szövegéből. Egy katolikus szerzetesnek kell ezt a legjobban tudnia, hiszen ő maga is feladta a családban való élést azért, hogy az egyház tagja lehessen. Onnantól visszabeszélve, és azt állítva, hogy "A család az alapja mind az emberi életnek mind a civilizációnak, ami megérdemli ezt a nevet." - ezt jelenti, hogy az Újszövetséget, és az egész újszövetségre épülő kereszténységet lazán eretnekségnek nevezi, és ebbe beletartozik saját maga is, aki szintén eretnekként él! És mivel az egész mondókáját a muszlimokkal indítja ("Számos városban a muszlim bevándorlók gyermekei többen vannak, mint az európaiakéi.") ebből következik, hogy ő is bezzegmuszlimozik, tehát ő (és még sok másik katolikus megszólaló) úgy tálalja a spirituális rendet, mintha abban a muszlimok magasabb pozícióban lennének, tisztább igazságok birtokában lennének, mint az európaiak, akik létrehozták a "a nyugati politikai filozófiát", ami "eretnekség"; csakhogy a nyugati politikai filozófusok mind erős és mindent átjáró keresztény szellemiségben alkottak; Európában a kultúrkereszténység akkor is meghatározza a gondolkodást, ha arról az illetőnek fogalma sincs (például csak keresztény alapokból indulhatott ki az evolúciós elmélet; és a liberális jogvédelem is a keresztény etikára épül). Ezzel szemben a fenti szerző "a görög, római és keresztény hagyomány"-ról ír, ezt lazán összemosva, de mégis milyen alapon? A kereszténység nagyon élesen szembement a görög és római politeista világképpel, ezeket lehetetlen egy kalap alá venni, és szembeállítani azzal a nyugati politikai gondolkodással, ami éppen a kereszténységből nőtt ki! Akkor ennél már több értelme volna a kereszténységet a nyugati politikai gondolkodással egy lapon említeni, szembeállítva a görög és római hagyománnyal; ennek már csak azért is volna értelme, mert mindnyájan jól tudjuk, hogy AZ EGYHÁZ MINDIG IS AZ ÁLLAM CSATLÓSA VOLT a keresztény Európa történelme során, mindig is buzgón segítette és kiszolgálta az államot; ez nem baj, csak TÉNY!!!! Tehát, hogy a nyugati politikai gondolkodás miképpen alakult, abban MORÁLISAN éppenséggel AZ EGYHÁZNAK VOLT A LEGDÖNTŐBB SZEREPE. Utólag ezt leköpni egyenlő azzal, hogy valaki saját magát köpi szemen, igen vastagon!! Saját magát, a saját múltját, a saját egyházi örökségét tagadja meg a szerző (a jezsuitáknak pláne kiemelkedő politikai szerepük volt!) - úgyhogy a saját hagyományait tekintve mindenképpen azt kell mondani, hogy pont a szerző eretnek, aki elhajlik a saját örökségétől, és helyette a görög-római politeizmushoz nyúlik vissza! A család szerepére visszatérve még egy kicsit: az ószövetség egy roppant szigorú törvényrendszert hozott, aminek kivétel nélkül mindenkinek alá kellett vetnie magát. A közösség fő összetartója A TÖRVÉNY volt akkor is és nem a család (jól ismert Salamon király bukásának oka - a család! Amit a törvény elé helyezett!!!! - ebből pedig az ország bukása következett, mint tudjuk!) Az Újszövetség a testi törvényt lelki törvényre cserélte, a szívbe írva bele, de nem szüntette meg! A közösség fő összetartója tehát itt is ISTEN TÖRVÉNYE és nem a család. A család önmagában egy olyan emberi közösség, ami a maga spontánságával sikeresen kihúzza magát a törvény uralma alól. Az ember becsukja maga mögött a lakásajtót, és onnantól kezdve nem létezik a kinti világ, csak a benti, és bent az a szabály, amit én hozok, az a törvény, amit én akarok (illetve amit a családtagok egymás között leboltolnak). A családot nem lehet külső kontroll alá vetni, és nem hajlandó a törvénynek engedelmeskedni, hanem rendkívül sikeresen megkerüli a külvilág szabályait. Pontosan ez az oka annak, hogy a család az Újszövetségben csak mellékes szerepet kap, egyáltalán nincs kihangsúlyozva, a gyülekezettel szemben, ami igazán fontos; mert egyértelmű, hogy a gyülekezet az a közeg, ahol Isten törvényeit sokkal sikeresebben lehet érvényesíteni, ez sokkal átláthatóbb fórum, itt könnyebb az ellenőrzés és visszacsatolás, mint a család esetében. A gyülekezetben könnyebb betartani és betartatni a határokat, mint a családban; a gyülekezetben mindenki elsősorban önmagáért felel, a maga bőrét viszi a vásárra; a családon belül viszont nagyon nehéz, szinte lehetetlen meghúzni a határokat, és ott sokkal könnyebb más háta mögé bújni, mást magam elé tolni. Persze a gyülekezet és a külvilág sem mentes az összeolvadásoktól, a "hordaszellemtől", de a hordaszellem legbiztosabb közege a család. Elég ehhez megnézni a romákat vagy az olasz maffiát - vagy épp a muszlimokat! Abban pedig nyilván egyetértünk, hogy a horda valóban megelőzte a kereszténységet és a nyugati politikai gondolkodást.... de hiába előzte meg, ha nem jobb! Nem hozott létre biztonságosabb és jobb világot, mint a kereszténység. Meg lehet nézni, hol állnak a muszlimok és hol áll Európa. A különbségüket nagyon zanzásítva összevethetem az egyház és a család "energiaszintjének" vagy "morális szintjének" különbségével is. Elég megdöbbentő egy egyházi ember részéről, hogy az egyházról teljesen elfelejtkezve a családot emlegeti, mintha az a civilizáció egyetlen letéteményese és alapja lenne. Ez megdöbbentő és eretnek!