Nem nézhetjük ködnek a magyar történelem cigány hőseit!

„Csak morfondírozni tudunk azon, vajon tényleg a bürokráciaakadályozza-e meg, hogy egy magyar cigány hős emlékművet kapjon, vagy pont az az akadály, hogy egy hajléktalan cigány embernek akarnak emléktáblát avatni.

Azt viszont tudjuk, hogy Puczi Béla élete, tettei és szenvedései, amit a román és a magyar állam egyként rótt a magyar közösség hősére, ennél többet érdemelnek.

Hát rakják ki azt a emléktáblát. Ismerjük már el a hősünket, mutassuk már meg a jelenlegi és következő generációknak, hogy igenis vannak közös cigány hőseink.

Szimbolikus, hogy épp amilyen hosszú és taposós munka árán, a mélyből kell feltörnie Puczi Béla emlékének és hőstettének, az azt ápollóknak ugyanúgy kell feltörnie, és tízsszer annyit dolgoznia az elismertségen, mint ahogy egy cigánynak is tízszer annyit kell ma dolgoznia, hogy elismerjék.

Pont ezért lenne fontos ez az emlékezet, és ennek az elismerése. Mert ez egyben a magyar cigányság elismerése is, amit nem szabad elfelejtenünk, kihagynunk, vagy kitörölnünk a történelmünkből. Mert Magyarország akkor lesz erős, ha a cigányság is erős tud benne lenni, ehhez pedig sok minden mellett szükség van a negatív előítéletek legalább ellensúlyozására is, a valósággal, a magyar történelemmel, saját múltunkkal.”