„Az iszlám közösségekre jellemző, hogy rengeteg olyan magyarázatuk van a vallásra hivatkozva, amik cáfolják a mai fizikai, kémiai vagy matematikai tudományok alapvető tételeit. Az ilyen tézisek kiterjesztése és erősítése a közösségekben az egyistenhitet erősíti, cselekedeteiket pedig Istenre hivatkozva alá tudják támasztani, eszközként tudják használni a hitet és Istent szélsőséges ideológiák térnyeréséhez.
A közösségben a csoportnorma és a csoportidentitás annyira erős és szilárd, hogy senki nem kérdőjelezi meg tetteiket, aki pedig megtenné, az Al Khansaa Brigade csapatához hasonló megtorlásban részesülhetne.
Félretéve minden iróniát, tudomásul kell vennünk, hogy az ISIS által nőknek adott szerepvállalási lehetőség a dzsihádista háborúkban a saját pusztító céljaikat hivatottak erősíteni. Marketing szempontból nem mindegy, hogy egy csoportot milyen üzenettel szólítunk meg, erre pedig a radikális csoportok is rájöttek. A hitre és az érzelmi kapcsolatokra együttesen építve könnyen szólnak a nőkhöz, az ő kihasználásukkal pedig még több nőt, illetve egyéb csoportokat érnek el. Hogy a radikális szervezetek megállítása reális cél lehessen, be kell látnunk: biztonságpolitikai szempontból is fontos lenne nőügyekkel foglalkozni, hiszen a nők által játszott szerepek a dzsihádista erőszakban még mindig nem kellően vizsgáltak gyakran pedig alulbecsültek.”