Búcsúzzunk el a búcsútól?

Jn 16,9 Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; Ez az alapvető bűn, és ebben hol van a harmadik oldal? Valaki vagy hisz, vagy nem hisz. A purgatóriumban hogy juthat hitre egy hitetlen? Van sok ember, akiken valóban töröm a fejem, mi lesz (mi lett) velük a haláluk után. Végigélték az életüket, semmi különös.... olyan átlagosak. Hová mentek? Volt egy rokonom, akit a megtérésem előtt nagyon kedveltem. Nagyon meghökkentő volt a számomra, hogy a megtérésem után már direkt idegesítőnek találtam. És ahogy visszanézek vele közös képeket, igencsak furcsának találom a komor, keserű ábrázatát, ez életében valahogy föl se tűnt. Arra határozottan emlékszem mégis, hogy "spirituális" értelemben tökéletesen közömbös volt. A leghalványabb mértékben sem érdekelte a vallás (valamilyen nagyon kötelező, kényszerű részvételen túl, önként egyáltalán nem). Nem foglalkoztatta az sem, mi lesz vele a halála után, egyáltalán nem szorongott az ítélettől, nem volt benne egy csöpp istenfélelem sem, egyszerűen egyáltalán nem érdekelte a téma. Kívülről kifogástalan embernek tűnt, én is nagyon kedveltem a megtérésem előtt, és most is elismerem, hogy tényleg nem viselkedett gonoszul. Rengeteg tőle sokkal gyötrelmesebb, rosszindulatúbb ember van. De valójában jót sem tett soha. Önző volt és kissé nagyképű, de azért szorgalmas is. Ez egy egész embertípus, sok hasonló férfi és nő él a földön. Nem hisznek Istenben, nem érdekli őket a vallás, valamennyire tisztességesen letudják az életüket, különösebben nem rosszindulatúak, de nem is jóindulatúak; nem csinálnak rosszat, de nem csinálnak jót sem. Nincs miért a mennybe kerülniük, mert nincs fehér ruhájuk; de azért tényleg óriási különbség van köztük és kínzóan rosszindulatú gazemberek között. Olyan pogányok ők, akik valahol kint rekednek, nem akarnak Istentől semmit. De nem is ördögien gazok. A purgatóriumban jönne meg a hitük? Mitől? A tűztől? Attól, hogy Isten büntetése sújtja őket? Ki az, aki amiatt kezdett el hinni, mert Isten rosszat tett vele? Az összes bibliai történetben a rossz, keserves, fájdalmas, nehéz időszakok a hit megingását eredményezik inkább, mintsem a hitre jutást. Jóbtól Jónáson vagy Sámsonon át Péterig soha nem arról van szó, hogy a fájdalom juttatna el bárkit is a hitre. Az csak megpróbálja az addigi hitet, aminek a morzsáiba lehet kapaszkodni, hogy valahogy átevickéljen az ember a sötétségen. Ha egy eleve hitetlen kerül nehézségbe, akkor az számára döntő bizonyítékot jelent arra nézve, hogy tényleg hülyeség lenne hinni; hiszen abban az állapotban, ahol őt Isten tűzzel kínozza, Isten nem jónak és megváltónak, hanem ördöginek tűnik, nemde? Jeremiás siralmai 3:1-10 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt. Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban. Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap. Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat. Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal. Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat. Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta. Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán. Jób 7,19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem? Ilyen állapotban, amikor Isten rendkívül ellenségesnek és agresszívnek tűnik, nem lehet a semmiből hitre jutni. A purgatórium maximum arra jó, hogy embereket valóban a pokolra kárhoztasson, mert logikailag sokkal inkább tűnik a sátán rostájának, mint mennybe juttató segítségnek: Lk 22,31-32 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. Tehát Jézus is azt mondja, hogy a rosta gyöngíti a hitet; Jézus azért imádkozik, hogy Péter hite ne fogyjon el. Szó nincs arról, hogy ez a helyzet alkalmas volna a hitre jutásra!!! Plusz, a legfontosabb ellenérv az, amit Isti fejtegetett: ha Jézus megváltott a bűntől, akkor miért kínozna tűzzel bárkit azért, hogy higgyen benne? Ha a purgatórium tüze vált meg, akkor mire való a megváltás? Ha valaki életében semmit sem tapasztalt meg abból, hogy Isten JÓ, az a halála után már biztosan nem fog tapasztalni ebből semmit. Alapvetően Isten JÓSÁGA az, ami miatt bízni tudok benne. Ha nem látom JÓNAK, akkor miért bíznék meg benne? A purgatóriumban milyen jót lehet átélni? Mi ébreszti fel bennem az eddig nem létező bizalmamat Isten felé? Jézus folyamatosan Isten jóságáról tett bizonyságot, folyamatosan jót cselekedett, és minket is arra int, hogy ezt folytassuk, és jót cselekedjünk. A jócselekedetekkel tudunk Istenről bizonyságot tenni. Ez ébreszthet bizalmat Isten iránt. A purgatórium nem.

"Luther ........... a purgatóriumban is hitt" Ami így nettó hazugság persze. Luther nem "kezdettől fogva" vallotta mindazt, ami a munkássága eredménye lett, hiszten mégiscsak szerzetesként indult a pályája. A 95 tétel kiszögezésekor még valóban említi a pőurgatóriumot, de később már nem is foglalkozik vele, hiszen a "sola scriptura" tanítással nem fér össze, mivel semmilyen szentírási alapja nincs.

"Amikor pedig meghalok, miközben vágyok rá, hogy az Istennel találkozzam, rajtam vannak a bűneimnek ezek a maradványai, (plusz azok a bűnök amiket a legutolsó gyónásom óta elkövettem) amiktől meg kell tisztulnom, mielőtt odalépnék az elé, aki teljesen tiszta, tökéletesen szent, mert hozzá nem férhet semmi bűn." Nem haver, ezt benézted jól! Ha Jézus Krisztus vére eltörölte az összes bűnömet, akkor azok a bűnök, már nem léteznek. Hogy a bűnbocsánatot az egyházadban nem tudják tömegek átvenni, azért van, mert ilyen hülyeségeket tanítotok nekik! Nem azért van bűnbocsánatom, mert a pap aszonta, hanem azért, mert Jézus meghalt helyettem, és egyszeri, tökéletes áldozatával örökre tökéletessé tett, mert megszentelt vagyok. Ebben az állapotban pedig mindaddig megmaradok, amíg Jézus Krisztusban hiszek, és nem a vallási tradíciók sokaságában. Ha a hitem ellenére Isten a bűneimet és minden következményét nem törölte volna el, akkor igazságtalan lenne, mert nem büntethet meg egyszerre két embert ugyanazokért a dolgokért, és mivel Jézust büntette meg helyettem, ezért én már nem részesülhetek semmilyen büntetésben. Ez a keresztény hit. Ha tetszik, térj meg, ha nem tetszik, akkor meg azért térj meg! Egyébként meg Jézus úgy szeretett TÉGED IS, annak ellenére, hogy pap vagy, hogy meghalt helyetted, és mindezt azért tette, hogy NEKED ne kelljen meghalnod, ne kelljen a halállal szembenézned, mert a halál, nem egy jó dolog, hanem a sátán egy gonosz angyala, aki ugyanúgy, ahogy a gazdája, el akar pusztítani téged! Ha Jézus azt mondta, hogy "Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal." Akkor azt illik komolyan venni, és nem brahiból, ez egy nagyon komoly ígéret arra vonatkozóan, hogy a keresztények esetében a halál nem ugyanaz, mint a nem hívők esetében, hanem egy egészen más valóság, ami során a testüket elhagyja a szellemük és lelkük, és azonnal Isten jelenlétébe kerülnek, nincs tisztítótűz, nincs halál, nincs pokol, nincs seol.

Sola fide Sola gratia