„Marx elmélete szerint az eljárás jó célt, a közösség érdekeit szolgálta volna, és itt jön képbe az elmélet gyakorlatban való megvalósulása, jelen esetben az igazságosság kérdése. Mert kevesen vagyunk, akik kemény munkával felépítettek egy vállalatot, időt, tőkét áldoztak rá, a családjuk megélhetését biztosította, vagy esetleg családi hagyatékként tartozik hozzá, majd önként idegen kezekbe adnák, akiknek semmi energiája nincs benne?
Nem csak a vállalatokkal, a mezőgazdasági rendszer átalakítása is hasonló elvek mentén zajlott le. 1948 után, az egész országra kiterjedően megindult a mezőgazdaság kollektivizálása, melynek célja a magántulajdon teljes felszámolása és a szovjet típusú mezőgazdaság kialakítása volt. 1953-ra 1 millió családból 800 ezernek nem maradt semmije. A kommunista ideológia tehát a totális diktatúra eszközévé vált, mely a külső és belső ellenségre való hivatkozással teljes ellenőrzés és megfélemlítés alatt tartotta a lakosságot. 1946-ban megszerveződött az Államvédelmi Osztály, későbbi nevén Államvédelmi Hatóság, mely közvetlenül Rákosi is bizalmi körének irányítása alá tartozott, és elsősorban az államellenes ügyekben végzett nyomozásokat, illetve letartóztatásokat. Teljhatalmi erejénél fogva, a szervezet bárki ellen felléphetett, akivel kapcsolatban gyanú merült fel, hogy a kommunistákat kritizálja, köztük Mindszenty József bíborost. Mindenki megfigyelés alatt állt, főleg azok, akik a közigazgatásban dolgoztak. Hiszen hogy máshogy lehetne terjeszteni és védeni a kommunista tanokat, a marxizmus egyik alappillérét?”