„Miskahuszár tájba passzolóságával kapcsolatban viszont megfogalmazhatónak tűnnek bizonyos kételyek. Érthető, hogy a huszárság szellemisége erőt kell hogy adjon napjaink küzdelmeihez – miként Benkő Tibor vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke mondotta volt avatóbeszédében, eltörpülvén az óriás lábai előtt –, ezzel nincs vitánk. A kérdés inkább az, hogy mégis miként fejezi ki és adja át ezt a pompás szellemiséget bárkinek egy sok százszoros nagyítású ólomkatona.
Az ólomkatonázást amúgy nem az ujjamból szoptam, a projekt honlapján olvastam róla. Van neki ilyenje ugyanis – egyes elemei üzleti vállalkozásra utaló karakterjegyeket mutatnak –, melyet böngészve kiderül, hogy az egészet kezdeményező Vlaszák Mihály régi álma valósult meg elkerekedő szemeink előtt. A fémöntésben otthonos szak- és üzletember, akit mindig érdekeltek a régi játékok, és nemkülönben tisztelte a hagyományos értékeket, konkrétan azt találta ki több mint tíz évvel ezelőtt egy álmatlan éjszakán, hogy miért ne építhetné-építtethetné meg a világ legnagyobb ólomkatonáját.
Mármost nincs azzal semmi baj, ha az emberek valóra váltják az álmaikat. Ha van bennük elegendő eltökéltség, továbbá rendelkezésükre áll a szükséges munkaerő és a 70 tonna alapanyag, akkor nem is szabad akadályozni a játékosan kreatív szellem és a művészi hajlam szárba szökkenését. Addig semmiképpen sem, amíg a négy fal között történik mindez. Vagy a kiskertjükben. Pákozd helyett mintegy, a világhírűvé válás igénye nélkül.”