Csillag a szomszédban

„Abban pedig még inkább különböznek, hogy Macron szigorúan zárt a francia nemzeti radikálisok felé, sőt valójában a tőlük való – számos franciát átható - félelemnek köszönheti szavazatait. Kurz viszont ügyesen kezeli – elcseni, olykor letompítja, azaz fogyaszthatóbbá teszi – az osztrák Szabadságpárt radikális tematikáit, nem engedi, hogy ezek kizárólag az ő hangszerelésükben legyenek hallhatóak.

Populizmus ez? Nevezzük nyugodtan annak. Kurz akkor is jól ismerte fel, hogy a szocdemek által régóta elhanyagolt társadalomkritikát Ausztriában (és nemcsak ott) a nemzeti radikalizmus szívta magába, s tetszik, nem tetszik, markáns társadalmi támogatottságot is szerzett ezzel. Mi a jobb, ha élére állunk ennek az igénynek, avagy ha megpróbálunk ellenszegülni neki?

Klasszikus dilemma, s Kurz meg is válaszolja magának a kérdést. Ő bizony az élére állna.

Amíg tehát Macron aligha fog Marie Le Pennel párban egyhamar a politikai parkettre lépni, addig Kurz és Heinz-Christian Strache, a Szabadságpárt vezetője akár már maholnap kormánykoalíciót alkothat.

Macron és Kurz mégis egy tőről fakadnak, jóllehet eltérő módszerekkel törekednek a nyugati középosztály szociális komfortérzetének helyreállítására.

Európa pedig árgus szemekkel figyelheti ifjú titánjait.”