Műtsön, elnök úr!

„Ki gondolta volna 15 hónappal ezelőtt a nagykörúti villamosmegálló tetején vagy a bordeaux-i Matmut Atlantique lelátóján önkívületben ugráló drukkerek vagy épp a szakmabeliek közül, hogy alig másfél év elteltével szemlesütve, a közvélemény nyomására Bernd Storck sikerkapitány elhagyja a hajót? Tegyük a szívünkre a kezünket, senki. Mert ki volna olyan bolond, hogy egy edzőt, aki több mint harminc év után kijuttat egy közepes képességű, de stabil válogatottat egy világversenyre, leváltson? Senki. Kivéve, ha az illető egészen képtelen gyorsasággal, néhány hónap alatt elveszíti a szurkolótábor és a futballvezetés bizalmát. Azzal, hogy nem futamodik meg kulcsemberei elvesztése után, hanem ragaszkodik játékfilozófiájához, és veszít. Vagy néha nyer, de már ez sem segít rajta.

Bernd Storckról ezeken a hasábokon nem is olyan rég leírtuk, kommunikációs hibát vétett, amikor a Svájc elleni vb-selejtező előtt arról beszélt, hogy a legjobb csapatokkal is felvesszük a versenyt, majd az 5-2-es vereség után úgy fogalmazott, ennyit tudunk. Ezenkívül szakmai hibaként róhatjuk fel neki, hogy előzetes kikötéseitől eltérve azokat a légiósokat is játszatta, akik a padot koptatták klubjaikban. Illetve ott az andorrai szégyen. Ott nem csak számára, számunkra is nyilvánvalóvá vált: tapasztalatlan újoncok és pár alapember elegyével az utcák-terek bajnokától is ki lehet már kapni. Ezen botlásokat leszámítva viszont viszonylag éles a kép: Bernd Storckot csapdába zárták a körülmények.”