„Ne hazudjuk már, hogy a Ferrarinak soha nem volt szerepe a párválasztásban, és a medencés villába is erőszakkal vitték be a karrierre vágyó Ambert és Tiffany-t már nyolcvankettőben. Akkor lepődhetnénk meg joggal azon, hogy egy öltönyös kéjenc kirakja elénk az asztalra a szerszámát, ha nem tűrnénk csendben, hogy a szomszéd irodában Peti így legyen csoportvezető, Zsófi kettőnek meg így legyen fagyizója. Ha nem asszisztálnánk a módszertan legvirtuózabb művelőinek kertévéstül, hirdetőstül, instagramostul, az talán lehetne egy első rohadt lépés, de ezt a csajt itt 74.000 ember követi fészbúkon. Nem látom, hogy erkölcsi okokból kérlelhetetlen társadalmunk oly ridegen kirekesztette volna, viszont tízezrek fizettek azért, hogy láthassák vízisízni. Miért ne kérdezne akkor meg a gazdag kövér bárki mást is, hogy akar-e hajókázni Malibun?
A VILÁG, AMIT ÉPÍTÜNK
Vannak undorító gyakorlatok, amikre sokféle jó és rossz válasz lehetséges. Jó válasz, ha egyértelműen tudatjuk minden perverz barommal a határait, ha nem ijedünk meg nemet mondani, ha kiállunk közösen valamiért és valami ellen, ha azonmód odapirítunk, ahogy megtörténik. Jó válasz, ha férfiként vállvetve ugrunk talpra azokkal szemben, akik a szemünk láttára aláznak meg nőket (vagy férfiakat!), akár a hatalmukkal visszaélve, akár attól tök függetlenül.
Rossz válasz pedig az, ha visszamenőleg húsz évre összeszedjük az összes félreérthető sms-t, burkoltan fenyegetve mindenkit, aki valaha írt nekünk egy túl vakmerőt. Rossz válasz az, ha minden közeledésre tökön rúgással akarunk felelni, mert a férfi őszinte közeledésére gyaníthatóan szükség lesz még pár száz évig. Bármilyen szörnyűséget látunk, az nem lehet indok arra, hogy felháborodásunkban attól a pillanattól kezdve feketén-fehéren tekintsünk a világra ahelyett, hogy ésszel felmérnénk a működését, és ott nyúlnánk bele, ahol bele kell. Nem minden taplóság szexuális erőszak, és nem mindenki tudja felmérni a határt a szenvedélyes flört és a gyomorforgató parasztság között,
CSAK HA MI AZONNAL VILÁGOSSÁ TESSZÜK SZÁMÁRA.