Nem kéne egy háborúval elpusztítani az erotika jövőjét.
„Ne hazudjuk már, hogy a Ferrarinak soha nem volt szerepe a párválasztásban, és a medencés villába is erőszakkal vitték be a karrierre vágyó Ambert és Tiffany-t már nyolcvankettőben. Akkor lepődhetnénk meg joggal azon, hogy egy öltönyös kéjenc kirakja elénk az asztalra a szerszámát, ha nem tűrnénk csendben, hogy a szomszéd irodában Peti így legyen csoportvezető, Zsófi kettőnek meg így legyen fagyizója. Ha nem asszisztálnánk a módszertan legvirtuózabb művelőinek kertévéstül, hirdetőstül, instagramostul, az talán lehetne egy első rohadt lépés, de ezt a csajt itt 74.000 ember követi fészbúkon. Nem látom, hogy erkölcsi okokból kérlelhetetlen társadalmunk oly ridegen kirekesztette volna, viszont tízezrek fizettek azért, hogy láthassák vízisízni. Miért ne kérdezne akkor meg a gazdag kövér bárki mást is, hogy akar-e hajókázni Malibun?
Vannak undorító gyakorlatok, amikre sokféle jó és rossz válasz lehetséges. Jó válasz, ha egyértelműen tudatjuk minden perverz barommal a határait, ha nem ijedünk meg nemet mondani, ha kiállunk közösen valamiért és valami ellen, ha azonmód odapirítunk, ahogy megtörténik. Jó válasz, ha férfiként vállvetve ugrunk talpra azokkal szemben, akik a szemünk láttára aláznak meg nőket (vagy férfiakat!), akár a hatalmukkal visszaélve, akár attól tök függetlenül.
Rossz válasz pedig az, ha visszamenőleg húsz évre összeszedjük az összes félreérthető sms-t, burkoltan fenyegetve mindenkit, aki valaha írt nekünk egy túl vakmerőt. Rossz válasz az, ha minden közeledésre tökön rúgással akarunk felelni, mert a férfi őszinte közeledésére gyaníthatóan szükség lesz még pár száz évig. Bármilyen szörnyűséget látunk, az nem lehet indok arra, hogy felháborodásunkban attól a pillanattól kezdve feketén-fehéren tekintsünk a világra ahelyett, hogy ésszel felmérnénk a működését, és ott nyúlnánk bele, ahol bele kell. Nem minden taplóság szexuális erőszak, és nem mindenki tudja felmérni a határt a szenvedélyes flört és a gyomorforgató parasztság között,
Aztán majd eltelik húsz év, és talán már nem kell egyenként mindenkinek elmagyarázni.
Bátor nőknek kell most edukálniuk egy egész generációt, és bátor férfiaknak kell mellettük állni ebben. Közben pedig nem kéne egy háborúval elpusztítani az erotika jövőjét.”
Ivan Krasztev a Partizán műsorában kijelentette, hogy egy ekkora váltás „rengeteg változást” tesz lehetővé. A kérdés az, hogy mennyi időt ad magának a magyar társadalom, hogy eldöntse mit akar.
A mentők azonnal kórházba szállították, de már nem tudták megmenteni az életét.
Zéró korrupció, béke és tisztelet – íme, az új társadalmi szerződés!
Ezeknek az embereknek a többsége az orosz-ukrán háború során halt meg, egy kisebb részük pedig külföldre menekült.
Ez lenne a kiút az ostobaság országából.
A csalóknak egy kalocsai nő megtakarítására fájt a foguk.
A leendő Tisza-kormány gazdasági minisztere komoly önellentmondásba keveredett.
Nem a hatékonyságot szolgálja, ha a közösségi médián keresztül intézkedésekkel kapcsolatban az egyik miniszter a másikat helyreigazítja.
