Gyurcsány lelke Cserdibe költözött

„Egyébiránt én benne vagyok, hogy ne kezeljük homogén masszaként a cigányságot, de akkor a kedves Bogdán úrnak sem kellene homogén masszaként kezelni a többségi magyar társadalmat. Mondjuk ki nyíltan – az eltartókat. Mert a cigányság azon része, amely elkövette Olaszliszkát, semmit sem tanult az esetből, bizonyítandó, hogy csupán azért nem ismétlődött meg a közelmúltban a történet, mert a Szögi Lajoshoz hasonló, szintén vétlen sofőr még idejében elmenekült. Azelőtt, hogy őt is agyonverték volna. És ez megengedhetetlen, csakúgy, mint a cigány-gyilkosságok, vagy a Jobbikos túlkapások. Igen, azé a Jobbiké, amely most ezt épp letagadja és az MSZP félholtan vérző testéből kíván kimarni egy jókora húsos mócsingot.

Mindent összevetve úgy tűnik, a polgármester szeretne rálépni a politikai nagypályára, ezért nem árt tisztázni néhány dolgot. Elsőként, el kell döntenie, hogy a felajánlás menekülteknek szól-e, vagy migránsoknak? Amennyiben a csúnya őcsényiek (=magyarok) által kiebrudalt menekültekről van szó, akkor Bogdán azon szívszaggató állítása, amely szerint a cserdi cigányok ővele együtt 800 éve migránsok ebben az országban, súlyos képzavart eredményez. Másodszor, ebben az esetben sem érdemes az eseményeket szövegkörnyezetükből kiragadva steril szobába helyezni, mert így az életben soha nem lesz közös narratíva, még az alapvetéseket illetően se. Senki sem szereti ugyanis, ha a saját otthonában egy külföldről pénzelt, nyíltan idegenek érdekeit képviselő szervezet kész tények elé állítja, mégpedig a legprovokatívabb módon. Őszintén örülök, hogy Őcsényben az indulatok hevében nem csattant el egy-két pofon, csupán némi rongálás történt, de ezen fölháborodni a cigányság egyébként eddig pozitív képviselőjének, aki pontosan tisztában van saját népe természetével (lásd Olaszliszka), meglehetősen álszent dolog; csakúgy, mint a televízió nyilvánossága előtt megtenni fölajánlását. Amennyiben ugyanis valóban segíteni szeretne, akkor nem gyurcsányozná össze magát, és nem követné a bukott ember/miniszterelnök két évvel ezelőtti médiaakcióját szóról-szóra.

Végül pedig azt üzenni Orbán Viktornak, hogy „Miniszterelnök úr, most majd ne dobjanak a fekete autóba, de én szeretném, hogyha ezeket az embereket egy picit jobban figyelnénk és óvnánk” több mint szánalmas. Jómagam erre csak annyit válaszolnék, hogy az egész ügy még a benzinköltséget sem érné meg, nemhogy a bőrkabát árát. Mellesleg, ha nem a magyarok között élne migránsként Bogdán polgármester úr, hanem egy kalifátusban, vajon volna bátorsága a televízióból üzengetni a szultánnak, selyemzsinórt emlegetve?