Unter alles

„A német társadalom legsúlyosabb kihívása ugyanis az, hogy mindenféle értelemben elvesztve történelmi identitását, egyre kevésbé képes értelmezni saját létét. A fizikai élvezetek minél magasabb szintű kielégítésére alkalmas anyagi javak öncélú felhalmozása a létezés legfontosabb kérdésévé vált, akár azon az áron is, hogy ezzel hosszú távon önmagát számolja fel. A Replacement Migration című, 2000-ben napvilágot látó ENSZ-tanulmány már akkoriban leírta, hogy ha Németország azt akarja, hogy 2050-ben is legalább négy aktív kereső jusson egy időskorú (65 év feletti) eltartottra, és nem változtat saját reprodukcióján, akkor ehhez 1995 és 2050 között legalább 188 millió migránst kellene befogadnia. Nem tévedés, a ma 82 milliós Németországnak ötven év alatt 188 millió migránst kellene befogadnia, amelynek nyomán a tanulmány szerint 2050-ben Németország lakóinak több mint 80 százalékát a migránsok és közben megszülető utódaik tennék ki. Mindez egyszerűen azért, mert a németek – persze önmaguk elől is eltitkolva ezt – a jelek szerint úgy döntöttek, hogy az őket majdan eltartó jövő nemzedékét »saját előállítás« helyett inkább »importból« biztosítanák. Na és persze azt is igyekeztek homályban tartani, hogy mindez felfoghatatlan erejű, lényegében kezelhetetlen kulturális konfliktusokkal jár majd. 

Végül halmazati büntetésként most már az is egyértelművé vált, hogy hiába munkaképes korú a migránsok döntő többsége, ez nemcsak, hogy nem jelenti azt, hogy valóban képesek is munkavégzésre, de ma már egyértelmű, hogy nemcsak hogy nem képesek, de nem is akarnak dolgozni, inkább azt várnák el, hogy őket tartsák el az így egyre inkább kisebbségbe kerülő német bennszülöttek. A német választó most azért büntette brutálisan a hagyományos pártokat, mert ezekről a rendkívül súlyos és rendkívül kényes kérdésekről nemcsak hogy nem volt képes beszédteret felépíteni, hanem azért tett meg mindent, hogy mindez elfedhető legyen. 

A hagyományos három párt hatalmas veszteségeinek legfőbb nyertese a nevét tökéletesen megválasztó Alternative für Deutschland nevű politikai alakzat. Az tény, hogy professzionális módon vitte végbe azt a nyertes stratégiát, amelynek lényege az volt, hogy felfogja a lehulló »protest« szavazatokat. Rá szavazott mindenki, aki harsányan nemet kiáltott, ám azt már nagyon nehéz eldönteni, hogy mire és hogyan fog igent mondani ez a több mint nyolcmillió ember. Ha pedig rövidesen kiderül, hogy ez az alternatíva legalább olyan zavaros, önmagának is ellentmondóan álságos, cinikus, mint azok a hagyományos pártok, amelyeknek alternatívája kíván lenni, akkor nagyon nehéz napok várnak a német társadalomra.”