Szanyi Tibor becsülete

„Szanyi Tibor üzent 1956-ról. Egy meglincselt ávós képével, és azzal, hogy idézőjelbe tette az ünnepet. Azt írta a meglincselt ávós képe alá, hogy »ünnephez« közeledvén...

Értjük

S talán azt is mondhatnánk, semmi szükség nincs arra, hogy ennek az »embernek« aljasságával foglalkozzunk, de ha ezt mondanánk, nem lenne igazunk. Ugyanis Szanyi »ünnepe« messze túlmutat önmagán, Szanyi »ünnepe« szimbólum, és bizonyíték mindarra, ami miatt ezeket mind a mai napig pusztán el kell viselni, tűrni kell, mint a megszáradt, kifehéredett kutyagumit az árokparton, és soha nem lehet beemelni őket a nemzeti közösségbe.

Amúgy pedig, csak a miheztartás végett: A Nagy Francia Forradalom mindjárt egy becstelen lincseléssel vette kezdetét: a Bastille-t védő Bernard-Jourdan de Launay délután három órakor kitűzte a fehér zászlót a bástyára, és megállapodott az ostromlókkal, hogy embereivel szabadon elvonulhat. Ezt megígérték neki, majd a fegyvertelenül utcára lépő katonákat parancsnokukkal együtt meglincselték, és a halott katonák fejét lándzsára tűzve járkált a városban fel-alá a csőcselék.”