Valóságos elitellenes forradalom zajlott le a cseh választásokon – melynek legnagyobb nyertese éppen az előző elit egyik prominens tagja, Andrej Babiš lett. A túlélésért küzdő hagyományos elit pártjainak érdemes lesz elgondolkodniuk, hol vesztették el a kapcsolatot választóikkal.
Csehország választott: egy milliárdos elitellenes, centrista és csupán hat éve létező pártja minden eddiginél nagyobb, földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a hétvégi képviselőházi választásokon. Ez a párt az ANO, mely önmagában 78 mandátumot szerzett a kétszáz fős cseh törvényhozásban. Csak hogy érzékeljük ennek a súlyát: a modern Csehország történetében még ehhez hasonló eredményt sem sikerült senkinek elérnie, a szövevényes koalíciókkal jellemezhető cseh politikában pedig senki nem állt még ilyen közel a helyek többségének megszerzéséhez.
*
Az alig pár napja megjelent cseh választási körképben úgy fogalmaztam, „a hétvégi választások eredménye alapos arculcsapás lehet a cseh elit számára”. Be kell látnom azonban,
az eredmények ismeretében egy egyszerű „arculcsapás” helyett helyesebb lenne a „pofára esés”, és „földbe döngölés” kifejezéseket használnom.
Ugyanis a tradicionális cseh elit pártjai összesen 78 helyet tudtak maguknak összegereblyézni a Képviselőházban, míg az új, alternatív elitet képviselő mozgalmak 122-t söpörtek be. Valami mozgolódik Csehországban – is.
Az elitek bukásáról huhogni borzasztóan divatossá vált újságírói körökben. De bármennyire is idegesítő lehet az ezzel lépten-nyomon riogató újságíró, immár nem egy-egy elszigetelt esetről, hanem a globális rend gyökeres átalakulásáról beszélhetünk. Persze ez valamelyest egy természetes folyamat: a mindenkori vezetői réteg előbb-utóbb óhatatlanul belekényelmesedik kipárnázott, vörös bársonyszékébe, abban a tudatban, hogy a választók négyévente örömmel vissza fogják ültetni abba.
Úgy látszik, Csehországban 27 évbe tellett, míg a választók ki nem rántották ezt a bizonyos széket az elit alól, amely – ne finomkodjunk – nagy puffanással fogott padlót. És habár jogosan várhatnánk, hogy a derék csehek egy teljesen kívülállót emelnek majd a „trónra”, egy milliárdosra, Andrej Babišra esett a választás. Aki mellesleg rangos csehszlovák diplomaták gyermeke, akit Párizsban és Genfben taníttattak, miközben Csehszlovákia kevésbé kiváltságos része a szocialista táboron belül próbált egyről a kettőre jutni. Ő az az Andrej Babiš, aki a 90-es években milliárdossá lett, üzleti érdekeltségeit pedig egész Közép-Európára kiterjesztette.
Nos, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miféle elitellenes politikus is Andrej Babiš, aki minden definíció szerint vastagon az előző elit részese volt?
Nem veszti-e hitelét az, aki az elit pozíciójából annak többi része ellen prédikál?
Kapásból rávágnám, hogy de, igen! – de a cseh választók úgy tűnik, más véleményen voltak, és egészen masszív felhatalmazást adtak a milliárdos üzletembernek. Lelkük rajta.
Az „elitellenes elit” tagjai közt különben nem Andrej Babiš az első, és valószínűleg nem is az utolsó: egy dúsgazdag üzletember, bizonyos Donald Trump megválasztása az Egyesült Államok elnökévé kézenfekvő példa, de a sorba beleillik a Rotschild bankház befektetési bankáraként is dolgozó Emmanuel Macron is – aki lényegében egy év alatt a semmiből kinőtt mozgalmával bontotta le a teljes francia politikai struktúrát. Felkészül: Olaszország, ahol az egy ismert humorista által alapított Öt Csillag Mozgalom várja türelmetlenül a jövő májusi választást.
Szóval ebbe a sorba állt most be Csehország, de természetesen nem csak Andrej Babiš és pártja nyert nagyot: bármily megmosolyogtatónak is tűnik, hogy a helyi nacionalista párt feje egy cseh-japán üzletember, bizonyos Tomio Okamura; a közvetlen demokráciát hirdető, bevándorlásellenes és euroszkeptikus SPD a várakozásokat messze felülmúlva 10 százalék feletti eredménnyel jutott a parlamentbe.
Ha pedig már a várakozásokról szólunk: a cseh Kalózpárt, melyet még pár hete is csak szűken mértek az 5 százalékos küszöb fölé a közvélemény-kutatók, majdnem 11 százalékos eredménnyel hajózott be a törvényhozásba. Sikerük tökéletesen érthetetlen – a kalózpártok fénykora Európában már legalább két éve lecsengett, Németországban idén például csúfosan leszerepeltek, Csehországban meg csak most kezdenek igazán felfutni. Leginkább az első szavazók között tudtak hódítani, ennek pedig leginkább a városi fiatalok közt népszerű liberális konzervatív TOP09 itta meg a levét, akiket csaknem elsüllyesztettek a semmiből feltűnő kalózhajók.
Az elitellenes elit, kalózok, és cseh-japán populista. Ez tehát az új Csehország. De ejtsünk egy pár a vesztesekről is. A hagyományos elit elképesztő módon levitézlett, nekik semmi okuk nincs az ünneplésre: a kommunisták történetük legrosszabb eredményét érték el, felére – 15-ről 7 százalékra – zsugorodott a táboruk, hiába mondogatta a pártfőtitkár, hogy amit Andrej Babiš megígér, azt a KSČM teljesíti is. Ők viszont még örülhetnek a 2013-ban még a nagyobbik kormánypártot adó szociáldemokratákhoz képest, akik 20 százalékról 7 százalékos kispárttá tömörültek.
Andrej Babiš pedig jött, látott, majd alaposan megkeverte a lapokat. Felborult az 1990 óta fennálló politikai rend Csehországban, és arról sem túlzás beszélni, hogy
valóságos elitellenes forradalom zajlott le a szavazófülkékben.
Ezzel nem kevesebb, mint kilenc párt jutott a törvényhozásba, és az egész ország politikai térképe is teljesen átrendeződött. Hogy mi sül ki ebből? Lehetetlen megjósolni, ám Csehországra érdemes lesz minden eddiginél jobban odafigyelni. A hagyományos elit pártjainak pedig – már ha túl akarják élni ezt a forradalmat – érdemes lesz elgondolkodniuk, hogy hol vesztették el ennyire a kapcsolatot saját választóikkal.
A volt kancelláriaminiszter szerint a Fidesz nyeri a 2026-os parlamenti választást, a nyugdíjas politikai elemző nem akart tippelni, de abban biztos, hogy brutális kampány lesz.
Fejlett demokráciákban példa nélkül álló módon érvénytelenítette egy szabad elnökválasztás eredményét a román Alkotmánybíróság.
Történelmi döntést hozott a román alkotmánybíróság, amikor megsemmisítette az elnökválasztás első fordulójának eredményét. A hivatalos indoklás szerint a demokrácia védelmében tette, sokak szerint viszont csupán a hatalmát mentő, későn ébredő elit kapkodását látjuk.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
És azt a kérdést senki fel sem teszi magának, hogy ez az ország egyébként miért is kap EU-s pénzeket – vagy ha ők kapnak, akkor velünk pontosan mi is a baj. Kohán Mátyás írása.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
