Az olcsó állam álma

„Bár eleinte valóban csökkent a miniszterek száma, az államtitkároké ellenben ezzel párhuzamosan növekedett. 2016 végén a Bajnai-kormányhoz képest néggyel kevesebb miniszter, de háromszor annyi államtitkár volt, a helyettes államtitkárok száma pedig megkétszereződött. Ráadásul utóbbiak között könnyen találhatunk olyanokat, akik más tisztségeken keresztül egyéb állami juttatásokban is részesülhetnek.

És miközben továbbra sincs külön minisztériuma az olyan fontos területeknek, mint az egészségügy, az oktatás vagy a kultúra, a miniszterek száma is nő: Süli János a paksi bővítésért felelős tárca nélküli lett, és Kósa Lajos is miniszteri bársonyszékbe telepszik a Fidesz-frakció éléről, ő a Modern Városok Program megvalósítását fogja koordinálni. Hogy a kormányzati propaganda szervezésével foglalkozó és az erre szánt hatalmas pénzek fölött diszponáló, Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodát már ne is említsük. A Fidesz világában minden jó káder számára felfelé vezet az út, legyen az új pozíció akár redundáns vagy értelmetlen.

Van azért még terület, amelyet miniszteri szinten el lehetne látni, sőt a főtanácsadók sem fedik le az élet minden fontos területét. Németh Szilárd például remek jelölt lenne a Soros Györggyel foglalkozó tárca nélküli minisztérium élére, Deutsch Tamásban is megvan az a svung, hogy a digitális korszakváltás ügyét legalább ezen a szinten képviselje, de talány az is, hogy miért nincs még miniszteri képviselete a sportlétesítmény-építésnek vagy Felcsútnak (adja magát, hogy ez Mészáros Lőrinc legyen). A főtanácsadók közül pedig nagyon is hiányzik az, aki a közérdekű adatok kreatív eltitkolásáért felelhetne.”