Az életre nevelnek

„Arra ugyan nem készít fel az iskola, hogy egy robotizált, a szakmákat egyre gyorsuló sebességgel átalakító és felszámoló világban milyen tudással lehet majd túlélni, de arra igen, hogy Magyarországon milyen sajátos készségek kellenek a sikerhez, a meggazdagodáshoz és az érvényesüléshez. Ezek közül a legfontosabb a tekintélyelv elfogadása és az autonómia feladása. Egy tanterv, egy tankönyv, egy ideológia, egy központ, egy akarat. A NER nem díjazza a kritikus gondolkodást, a szolidaritást, a sokszínűséget, a szabadság szeretetét, ezért a mai magyar iskola – éppúgy, mint a negyven évvel ezelőtti – mindent el is követ annak érdekében, hogy a gyerekeket lenevelje az efféle vonzalmakról. Az élet ebben az országban úgysem ezekről szól. Non scholae, sed vitae discimus – nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. (...)

A kormány rájött, hogy a magyar népet nem zavarja különösebben, hogy a kórházakban nincs orvos és ápoló, az iskolákban pedig nincs tanár. Az érett NER-ben pedagóguslázadással sem kell számolni. A bérrendezés utolsó körében az igazgatókra bízták, ki kapja meg és ki nem a fizetésemelést. Ezzel a technikával megoldották, hogy a végletekig megosztott tantestületekből ne indulhasson el semmiféle tiltakozás. Már ha lenne ilyesmire hajlam azok után, hogy a hatalom több iskolavezetői kinevezés esetében is látványosan érzékeltette: nem felejti el, kik álltak a kockás inges tiltakozók mellé másfél évvel ezelőtt.

Amúgy is minden szép és jó. Ma már majdnem annyit költ a kormány oktatásra, mint amennyit a NER előtti kormányok költöttek a ma elutasított és megvetett időszakban. Ez nem kis részben a folyton bírált és megvetéssel emlegetett Európai Unió pénzének köszönhető. A választások után jön majd a felső tagozat központosítása a kilenc évfolyamos általános iskolával, függetlenül attól, hogy ötödiktől már biztos nem lehet integrálni azokat a roma gyerekeket, akiket negyedikig szegregált kisiskolákban, elkülönítve tanítottak. Épeszű politikus ilyen átalakításba nem fogna bele hatástanulmányok nélkül, de az elmúlt hét év összes oktatási átalakításába mérlegelés és hatástanulmányok nélkül fogtak bele. Miért éppen most változtatnának a be nem vált gyakorlaton? Egyedül az fontos, hogy az ellenkezőjét csinálják annak, amit a rendszerváltás utáni kormányok tettek.”