Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
Képzeld el, hogy mindenki mocskosul becsületes lenne.
„Képzeld el, hogy New Yorkban nem kéne plakáton hirdetni, hogy X. Y. a legfelsőbb bíróság első latino származású női bírója, mert minden egyes bíró nő lenne és egyben férfi is, nehogy szó érje a ház elejét. Mind latinók lennénk, indiánok, fehérek és feketék, sehonnaniak, mindenhonnaniak, meg amúgy sem lenne már szükség bíróságra.
Képzeld el, hogy mindenki mocskosul becsületes lenne, a szivarozó, lenyalt hajú maffiózók, az arabos kinézetű fiú, aki győzködte társát, hogy ő eszméletlenül tud hazudni, a zsivány árusok és csaló brókerek, a sumák ingatlanosok és kenhető politikusok, szóval mindenki, és nemcsak az elit egyetemek hallgatóit nem csuknák le, ha betépve megerőszakolnak valakit, vagy ha összebunyóznak a mexikóiakkal, hanem a csóri feketéket sem, amiért tekernek egy spanglit, pedig családjuk van, de hát kell az olcsó börtönmunkaerő a menő divatcégeknek, képzeld el, ahogy azok a kőkemény fickók tenyérnyi csipkebugyikat varrogatnak. (...)
Képzeld el, hogy bezárnának a thai, a kínai meg a vietnami a phovendéglők, meg a szusibárok, a szaftosra sült házi hamburgerek árudái, be az indiaiak és a törökök, a hotdogosok és a gíroszosok, a croissant-osok és a cápauszonyosok, a vegánok és a hentesek, a vegán hentesek, senki sem árulna kettéválasztott tojást, külön fehérjét, külön sárgáját, melyből ráadásul kiszippantották a koleszterint, se zsírmentes szalonnát, mely drágább, mint a zsíros.
Mert képzeld el, mindenki ülne, mint egy jóllakott óvódás, senki sem járna orvoshoz vagy patikushoz gyomorrontás miatt, a kórházakat amúgy is bezárták már, s a temetők kapujáról levették a nyitvatartást, mindenkinek lenne jobb dolga, mint meghalni.”