„Képzeld el, hogy New Yorkban nem kéne plakáton hirdetni, hogy X. Y. a legfelsőbb bíróság első latino származású női bírója, mert minden egyes bíró nő lenne és egyben férfi is, nehogy szó érje a ház elejét. Mind latinók lennénk, indiánok, fehérek és feketék, sehonnaniak, mindenhonnaniak, meg amúgy sem lenne már szükség bíróságra.
Képzeld el, hogy mindenki mocskosul becsületes lenne, a szivarozó, lenyalt hajú maffiózók, az arabos kinézetű fiú, aki győzködte társát, hogy ő eszméletlenül tud hazudni, a zsivány árusok és csaló brókerek, a sumák ingatlanosok és kenhető politikusok, szóval mindenki, és nemcsak az elit egyetemek hallgatóit nem csuknák le, ha betépve megerőszakolnak valakit, vagy ha összebunyóznak a mexikóiakkal, hanem a csóri feketéket sem, amiért tekernek egy spanglit, pedig családjuk van, de hát kell az olcsó börtönmunkaerő a menő divatcégeknek, képzeld el, ahogy azok a kőkemény fickók tenyérnyi csipkebugyikat varrogatnak. (...)