„Meggyőződésem szerint az elmaradó gyerekszületések legfőbb oka a biztonság hiánya. Mert bár szeretjük a gondoskodás felelősségét is, de a rajtunk túlnövő kockázatokat már sokkal kevésbé. A biztonság egy többrétegű, egymást erősítő folyamat mentén vész el. Mindenek előtt szembe kell nézni azzal, hogy a mai társadalmi állapotok között még egy (alsó)középosztálybeli, átlagos képességekkel és lehetőségekkel rendelkező férfi is (hát még az, aki ennél rosszabb helyzetből indul) családfenntartói szerepben folyamatosan az egzisztenciális bizonytalanság határán egyensúlyoz. Még ha a magyar átlagnál jobban is keres valamivel, az arra kevés, hogy biztosítsa a családalapításhoz a megfelelő lakhatási körülményeket, és ráadásul még olyan pénzügyi tartalékot is képezzen, ami egy esetleges munkanélküliség esetén nem küldi azonnal padlóra a teljes családot. Racionálisan gondolkodó férfiak márpedig nem alapítanak családot ilyen gyenge alapokra.
A „majd csak lesz valahogy” gondolkodásmódra csak kevesen akarnak jövőt tervezni, az aligha biztosítja az utódok megfelelő szintű felnevelését és iskolázását. A két keresőre optimalizált megélhetési viszonyok között az egykeresős családmodell egyszerűen nem működik, még a három éves GYES-el együtt sem. Az anya kieső jövedelme komolyan felboríthatja a családi költségvetés egyensúlyát, miközben ráadásul a gyerek megszületésével a kiadások jelentősen megugranak. Arról nem is beszélve, hogy az anyák visszatérése a munkába nagyon gyakran sikertelen, aminek az egyik oka, hogy a kiskorú gyermek(ek) nevelése, ellátása nem egy könnyen megoldható feladat egy teljes állásban dolgozó nő számára. Az pedig járhatatlan útnak látszik, hogy az egyébként is többnyire túlmunkával és egyéb problémákkal terhelt férfikara a nők társadalmi-nemi szerepeinek egy jelentősebb részét is áttestálná a társadalom.
Úgy tűnik, hogy az egy egyre inkább férfigyűlölővé alakuló feminista közhangulat már csak azért is új feladatokra rendszabályozná és bűnbaknak állítaná a férfiakat, mert a férfiak által meg nem fogalmazott, de már így is nagy számban létező férfiproblémákat nem is ismeri kellőképp a társadalom. Ugyanakkor az tulajdonképpen teljesen érthető, hogy az eleve felelőtlennek, gyermetegnek és rosszindulatúnak beállított férfiak pedig egyre inkább kicsatlakoznak a társadalom vérkeringéséből.”