Újabb jogsértés az oktatásban

„Na, nem mintha ez bármin is változtatna, ne legyünk naivak. A helyzet ugyanis az, hogy az ombudsmanok jelenleg dísznek vannak, időnként vannak dolgok, amikről megállapítják, hogy nem jól működnek, netán jogsértőek – aztán minden megy tovább a maga útján. Nincsenek illúzióink – hogy is lennének, amikor az oktatási kormányzat szemrebbenés nélkül végzi az ámokfutást, évek óta? Semmilyen szakértői vészjelzés, semmilyen szülői panasz, egyetlen diák kétségbeejtő helyzete nem indította még őket arra, hogy változtassanak a kijelölt irányon.

Csakhogy ez így nagyon nincs rendben. Az alapvető jogok biztosának feladata, hogy felhívja a jogsértésekre a figyelmet. A magyar kormány feladata pedig az lenne, hogy amennyiben már papírjuk is van róla, hogy jogsértést követnek el, akkor azonmód megszüntessék ezt a jogsértő gyakorlatot. A közoktatás, az állam által fenntartott, államilag alulfinanszírozott, szakemberhiányos, és emiatt a gyerekek jogait súlyosan megsértő gyakorlat fenntartása bűn. Tízezrek életét teszi kényszerpályára, a legsérülékenyebbekét, a legkiszolgáltatottabbakét.

A magyar állam az utóbbi két ciklusban tökéletesen központosította, és egyben mélyre züllesztette a közoktatási rendszert. Kilátástalan, átjárhatatlan, kibírhatatlan.

A magyar közoktatás ma olyan, ahonnan gyerekek esnek ki 16 évesen, ha nem a közmunkába, akkor végzettség nélkül a munkanélküliségbe. Olyan, ahol az integráció kimerül a hangzatos szavakban, ahol a szakképzés csak zsákutcába terel, versenyképes tudás nélkül, ahol túlterhelik a diákokat, de mindezért csak alig valamit kapnak cserébe.

Különösen fájdalmas, hogy a sérülékeny csoportok – köztük a sajátos nevelési igényű tanulók, de ugyanígy a szegénységben élők, a romák, a fogyatékkal élő gyerekek – nem kaphatják meg az esélyt arra, hogy felnőttként a képességeiknek megfelelő tudás és végzettség birtokában teljes értékű tagjai lehessenek a társadalomnak. A magyar közoktatás ugyanis ennek a lehetőségét veszi el tőlük.”