„Talán onnan lehetne kezdeni, hogy amikor Steve Bannon menesztésével az utolsó olyan meghatározó személyiség is távozott Donald Trump környezetéből, aki még talán adott némi reményt arra, hogy hihető legyen: az elnök, ha a vártnál sokkal nehezebb feltételek között és sokkal nagyobb ellenszélben is, de véghezviszi eredeti programját. Mindenki tudta, hogy valami történni fog. És történt is, olyan újabb elnöki döntés jött, amely minden eddiginél nyilvánvalóbban jelezte, miként megy szembe önmagával Donald Trump, hisz az afgán háború újrakezdésével egyik legfontosabb stratégiai ígéretét tette semmissé.
Ha pedig a drámai történés hátterét is megpróbáljuk áttekinteni, sajnos még sötétebb és még reménytelenebb a kép. Az amerikai megszállás egyik fontos célja ugyanis 2001-ben az volt, hogy a tálibok leverésével véget vessenek annak a pusztító folyamatnak, amely Afganisztánt a világ egyik legfőbb kábítószerközpontjává tette. A 2001 előtti évtized során Afganisztán adta a világ máktermelésének háromnegyedét, és ennek döntő többsége végül heroinként került a nyugat-európai, de főként az amerikai kábítószer-fogyasztókhoz. Nos, a számok önmagukért beszélnek, míg 2001-ben az afgán ópiumtermelés nagyjából száznyolcvanöt tonna lehetett, két évvel később már háromezer-négyszáz tonna volt, és most, tizenhat év elteltével Afganisztán már nem a hetvenöt, hanem több mint kilencven százalékát adja az ópium, a morfin és a heroin alapját képező mák termelésének.”