A törvény visszavonása mégis durva reakciókat váltott ki: Nancy Pelosi, a demokrata párti képviselőcsoport vezetője szégyenletesnek és a politikai gyávaság megnyilvánulásának nevezte a döntést; Chuck Schumer, a szenátus demokrata párti frakcióvezetője pedig leszögezte: a demokraták annak megakadályozásán fognak dolgozni, hogy Trump „szörnyen rossz döntése valósággá váljék”. Schumer újságíróknak azt mondta: „az amerikaiak tisztában vannak azzal, hogy milyen szívtelen dolog megszüntetni a DACA-t”. A republikánus John McCain szenátor szerint a döntés „a bevándorlási politika rossz megközelítése”.
A DACA-pártiak tipikus hivatkozási pontja az ellenzők szívtelensége. Ez a felelőtlen szentimentalizmus az, amit moralizálásnak szoktunk nevezni, szemben a valódi morállal.
„Nem fogadhatunk be mindenkit, aki ide szeretne jönni, ez ilyen egyszerű” – mondta jogosan Jeff Sessions amerikai főügyész ezzel kapcsolatban, s milyen igaza van.
Emellett, mint a National Review írja, az ilyen törvények meghozatala a Kongresszus feladata lenne, nem az elnöké, márpedig a DACA Barack Obama magántörvénye, amit a belügy hajtatott végre a bevándorlással foglalkozó szervekkel. Egy hasonló Obama-féle próbálkozást, a DAPA-t a bíróságok kaszáltak el. A DACA-t azután vezette be Obama, hogy a Kongresszus többször elutasította a DREAM Act törvénytervezetét.
Most Trump megadja a lehetőséget a Kongresszusnak, hogy a DACA helyett megfelelő törvényt hozzanak. A DACA tulajdonképpen az országban illegálisan, törvényellenesen tartózkodóknak nyújtott kiskaput, ami mégiscsak jogi abszurdum.