Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Elég világos kérdés, csakhogy a Jobbik frakcióvezető-helyettese nem válaszol. Hanem értetlenkedik, majd közmédiázik egy hegyeset. Elkezdi minősítgetni az egyébként korrekt módon eljáró újságírót, csak mert számára kellemetlent kérdez.
„Elég világos kérdés, csakhogy a Jobbik frakcióvezető-helyettese nem válaszol. Hanem értetlenkedik, majd közmédiázik egy hegyeset. Elkezdi minősítgetni az egyébként korrekt módon eljáró újságírót, csak mert – a közmédiához hasonlóan – számára kellemetlent kérdez, nem pedig »a szakpolitikákról, amivel ő foglalkozik«. Meg ő különben is jogász, úgyhogy ne szekírozzák őt holmi zsidóktól való bocsánatkéréssel. A néppártosodás kellős közepén, ugye.
Az egész jelenet mélységesen kelet-európai. Abból a politikusi reflexből indul ki ugyanis, hogy a média egyetlen feladata a politikus számára kedves üzenetek célba juttatása. Minden más, ami ettől eltér, az gyanús. Azzal valami külső erő bízhatta meg az újságírót. Staudtnak sem a Hír TV riporterének szakmai felelőssége jut eszébe akkor, amikor – válasz híján – másodszor is megkérdezi tőle ugyanazt, hanem arra gyanakszik, hogy biztos a műsorvezető fülére szóltak. Majd ledobja az atombombát azzal, hogy »az ilyen kérdések rombolják a műsor minőségét«.
Tisztelt Képviselő Úr! Fájdalom, de ezt nem az ön feladata eldönteni. Mint ahogy az sem közmédiázás, hogy egy újságíró önnek nem tetsző kérdést tesz fel – neki ez a dolga. A közmédia – az ön állításával ellentétben – nem azért nem tölti be a feladatát, mert kellemetlenkedik a Jobbikkal. Hanem azért nem tölti be, mert pont azokkal nem kellemetlenkedik, akikkel leginkább kéne.”