A gyűlölet hétköznapjai

„A mi országunk az egyetlen ugyanis, ahol a társadalomra leselkedő veszélyek legsúlyosabbikának a menekültek számának növekedését tartják az emberek. Bár Magyarországra évente csupán néhány száz menekült érkezik, és a felnőtt magyar lakosság többsége soha életében nem találkozott egyetlen rettegett migránssal sem, a magyarok mégis sokkal jobban félnek tőlük, mint azoknak az országoknak a polgárai, amelyekbe egyetlen nap alatt több menekült érkezik, mint hozzánk egy év alatt.

Ám ahogyan az antiszemitizmushoz nincsen szükség zsidókra, úgy a menekültektől való rettegéshez sincs szükség migránsokra. Mi több, rövid távon hatásosabban lehet az embereket rettegésben tartani a láthatatlan, mint a fizikai valóságában is megjelenő »ellenséggel«.

Nálunk a hatalom nemcsak példát mutat gyűlölködésből és embertelenségből, hanem elvárássá teszi ezt állampolgárai számára is. A napokban például a menekültügyi hivatal tíz tolmácsot rúgott ki, mert »helyzetükkel visszaélve megpróbáltak segítséget nyújtani az eljárás alá vont migránsoknak«. Nálunk tehát az állam bünteti az emberséget és az üldözöttekkel való szolidaritást. Ilyen mondat utoljára a totalitárius diktatúrák hivatalos sajtójában hangozhatott el. Mert csak a fasizmus és a sztálinizmus idején büntették hivatalból azokat, akik segítséget próbáltak nyújtani kiszolgáltatott, védtelen embertársaiknak.”