Vagy ennyire lenézik az embereket, vagy az emberek többsége tényleg ezen a szinten áll
A nemzeti konzultációs ív elolvasása után...
Kaptam néhány levelet, hogy a Fidesz újabb negatív kampánya kapcsán már megint mentegetem a politikusokat.
„Kaptam néhány levelet, és itt az oldalon érkezett pár hozzászólás is, amelyek arról szóltak, hogy a Fidesz újabb negatív kampánya kapcsán már megint mentegetem a politikusokat, nem nézek szembe a felelősségükkel, és asszisztálok a politikai kultúra végzetes, visszafordíthatatlan rombolásához. Két szempontra hívnám fel a figyelmet.
1. Akik az embereket féltik a csúnya politikai manipulációtól, azok nézik le igazán, tekintik kiskorúnak, ostobának őket. De ennél is többről van szó: akik ezt gondolják, azok - bár éppen annak nevében érvelnek - nem hisznek a demokráciában. Az embereket akarják megóvni saját maguktól, saját »butaságuktól«, mert azt szeretnék, ha mindenki ugyanúgy gondolkodna - az egyetlen »helyes« módon -, ahogy ők. Aki hisz a demokráciában, az tiszteli az embereket. S nem fél attól, ha politikai szereplők hazudnak az embereknek, ha manipulálni próbálják őket, vagy ha egyszerűen csak kapcsolatot keresnek velük, hozzájuk. Az emberek persze sokfélék, vannak közöttük könnyen manipulálhatók és buták is szép számmal. De nagyon sokan vannak olyanok is, akik figyelnek, gondolkodnak és használják az eszüket. Ha nem hiszünk abban, hogy az utóbbiakból van több, akkor ne akarjunk demokráciát: egy »jó« diktátor megvédheti az embereket saját maguktól, de a demokráciát nem a politikusok, hanem csak a politikai közösség teheti erőssé (pontosan ezért nehéz műfaj a demokrácia...). Például úgy, hogy a politikai versenyben elkerülhetetlen, szükséges politikai reklámot, a propagandát és manipulációt is helyén kezeli, és tapasztalatai szerint értékeli.
2. Akik a magyar kampányokat példátlannak, elviselhetetlennek, tűrhetetlennek és végzetesen károsnak gondolják, azoknak ajánlom figyelmükbe ezt a kis filmecskét. Azóta sokkal erősebbek, durvábbak és profibbak is készültek már, de talán ez a leghíresebb, hiszen ebben a műfajban először váltott ki megdöbbenést. Miközben a Fidesz a mostani kampányában azzal vádolja a Jobbik elnökét, hogy csúnyán beszélt és gondolkozott a nyugdíjasokról, és ebből készít politikai hirdetéseket, ebben a filmben az egyik amerikai elnökjelölt - és későbbi elnök - részben kimondva, részben sugalmazva azzal támadja a riválisát, hogy annak győzelme atomháborút hozna, és abban a nukleráris apokalpszisben az ilyen édes kislányok mind meghalnának. A film 1964-ben készült, az USA-ban ma is demokrácia van, és a kislányok még élnek: a filmben szereplő legutóbb éppen Hillary Clinton mellett kampányolt, óvva Amerikát egy újabb felelőtlen politikustól...”