„Aztán jöttek a csapások, napi szinten. Hogy hazaáruló vagyok, ha megkérdezem, mennyibe is fájt a vizes vb. És Soros hívta össze a parlamenti ülést. Aztán az, hogy Ferenc pápa genderhívő, Európa-összedöntő, menekültmajmoló vénember. Egy forró napon egy teljes Híradó szól arról, ki hogyan menekül a hőség elől. (Nem átvészeli, nem megoldja, menekül. Ha véletlenül elvétenék a vezérszót, ragadjon bele a melegbe is.) És én tulajdonképpen elkönyveltem magamban, hogy A Vezérszónok intő szavára milyen jól összeállt a vegyeskar, és sajnáltam őket és magunkat, hogy itten kérem vannak a héják, a kar, akik háborúznak mindennel és mindenkivel, és hát vannak a többiek, köztük én is, akik leginkább békességre vágynak.
(...)
Jöttek az álliberális pöcsök. Lehet, a doktor jobb lett volna. Én meg állok, nézek ki a fejemből, bután és szédülten. Tényleg ennyire eláradt a harci szellem Mindenkire? Mindenhol? Mi kell ahhoz, hogy meghaladjuk a napi gyűlöletgyakorlatokat? Mikor lesz szabad itt élni, dolgozni, kérdezni vagy akár hibázni? Mikor lesz béke e lángoktól ölelt kis országban? Ki mer kilépni a vegyeskarból és meghaladni a vezérszónokot?”