Legsötétebb nap: ezentúl csak ideológiai meggyőződésből lehet hazát árulni, pénzért már nem

Kíváncsian várjuk, hányan maradnak ügynökök így a terepen, hogy le kell költözniük az emberek közé a hóhatár feletti villából.

Igen. Mit fél, retteg. És ha retteg, akkor az közügy, repüljön világgá a hír.
„Igen. Mit fél, retteg. És ha retteg, akkor az közügy, repüljön világgá a hír.
Buci az Orbán-kormánytól fél. Igaz – mint mondja –, nem olyan bátor, mint Schilling Árpád, de azért nagyon őszinte fiú, legalábbis ő így látja magát. A kedves olvasó most nyilván felteszi a kérdést, hogy ugyan, mi a fészkes fenéért szánok én tíz percet arra, hogy Stohl Buci félelmeit analizáljam, de a helyzet az, hogy az újságíró szereti rendbe tenni mások elhajigált mondatait.
Nem szégyellem bevallani, hogy finnyásabb kollégáimmal ellentétben gyakran belenézek a bulvársajtóba, fontos, mi folyik az alvilágban, ne mindig csak az angyalok kórusát hallgassuk. Ilyen megfigyelői minőségemben Stohl-interjúk tucatjait olvastam az elmúlt években. Ezeknek a beszélgetéseknek van egy rendre visszatérő gondolata – most a Magyar Narancsban is felbukkan –, hogy tudniillik Stohl András macsónak látja magát.
Ő macsó. Így, egyszerűen.”