Mi lesz, miután ledőltek a szobrok?

„Viszont ha Délen az általános közhangulat egyre kevésbé tűri meg a rasszizmust és a rasszista múlt dicsőítését, akkor hogyan történhetett meg, hogy néhány hónapja a bigottságát nyíltan hirdető és a szélsőjobbal is kapcsolatot tartó Donald Trumpot választotta elnöknek az Egyesült Államok? Ezen a helyen is el kell ismételni, hogy ahogy Európában, Amerikában is egyre kevésbé lehet csak azzal megnyerni a többség bizalmát, hogy egy politikus nem rasszista vagy nem nőgyűlölő. A 2016-os elnökválasztáson sok fekete bőrű és női szavazó (csakúgy mint alacsony keresetű fehér férfi) maradt otthon, mert nem volt hajlandó a gazdasági-politikai elit egyik felét, a »kisebbik rosszat« képviselő Hillary Clintonra szavazni – a részvétel 50% körül maradt.

Érdemes ismét visszamenni a polgárháborúig, és felidézni, hogy Lincoln programjában a rabszolgafelszabadítás volt a legfontosabb elem, de egyben a társadalmi-gazdasági haladás teljes spektrumát lefedte, például földet adott az új telepeseknek és vámokkal védte az akkor még gyenge amerikai ipart a brit szabadkereskedelem imperializmusával szemben (a korai munkásmozgalom és az akkor még radikálisan progresszívnek számító Republikánus Párt kölcsönös szimpátiával figyelte egymást).

De ha a közelmúltra gondolunk, 2016-ban nem is annyira sokon múlott Bernie Sanders elnökjelöltsége. Sanders Clintonnál sokkal hitelesebben képviselt egy olyan programot, ami egyesítette a gazdasági egyenlőtlenségek és a rasszizmus elleni küzdelmet. A választás másnapján meg is született a szlogen, »Bernie megnyerte volna«. Ezt fontos észben tartani mindenkinek, aki nyomon követi a gyorsan változó eseményeket Amerikában.”