A dikta-turista
Szerintem Észak-Korea elkezdhetné a felkészülést Orbán Viktor fogadására. Vagy várható baráti gesztusainak viszonzására, ha mégsem látogat oda személyesen.
Mint államtitkár, majd miniszter, Szijjártó a jelek szerint egy pillanatra sem szűnik meg a kedves vezető magyar hangja lenni.
„Szijjártó irigyelhetné. De nem teszi. Mondhatná, könnyű Rex Tillersonnak. Nem pusztán azért, mert mégiscsak egy világhatalom külügyminisztere, vagy mert a jelek szerint van sütnivalója és hajlamos rá, hogy gondolkodjon is. Hanem amiért bátran vállalhatja saját véleményét, még ha az nem is egyezik a főnökével, aki történetesen az Egyesült Államok elnöke. Talán még az sem véletlen, hogy épp abban a tévében derült ez ki, amelyet még Donald Trump is elismer (mert a médiumok többsége ellenség). Tillersont arról faggatta a Fox News riportere, nem nehezíti-e meg a dolgát, hogy az elnök nem határolódott el egyértelműen a Charlottesville-ben felvonuló náciktól. Mire a miniszter azt mondta, ők a tárcánál mindig az amerikai értékeket – a szabadságot, az emberi jogokat – képviselik. Adódott a kérdés: ezek az elnök értékei is? Mire Tillerson: »Az elnök a maga nevében beszél«.
Hoppá. De tudjuk, könnyű Tillersonnak. Most 65 éves, s nem volt mindig politikus. 23 évesen lett a világ egyik legnagyobb olaj- és gázcégének munkatársa, hogy felküzdje magát az elnöki és vezérigazgatói pozícióig. Tíz éven át állt az ExxonMobil élén, mígnem elfogadta Trump felkérését a kormányzati szerepre. Azt mond, amit akar. Kimondhatja, amit gondol.
Magyar kollégája – ilyen szempontból (is) – többszörösen hátrányos helyzetű. 24 évesen már parlamenti képviselő, 32 évesen a miniszterelnök szóvivője. S úgy maradt. Mint államtitkár, majd miniszter a jelek szerint egy pillanatra sem szűnik meg a kedves vezető magyar hangja lenni. Azt mond, amit a főnöke előír neki, legfeljebb már saját szavait használja. Elég baj az (neki, nekünk).”