Fico, az áruló

„A magyar történelemben ki tudja, már hányszor fordult elő, hogy az ország vezetői a nemzetközi politikát illetően rossz lóra tettek. Az ország mostani urai mintha mindent elkövetnének azért, hogy hűek legyenek ezekhez a hagyományokhoz. Hiába fedezi a magyar költségvetés 2,5-4 százalékát az uniós támogatás, Soros György mellett Brüsszelt kiáltották ki a legnagyobb ellenségnek, szerintük az EU-t »meg kell állítani«.

Ha már a kormány nyíltan vállalja, hogy nem kíván a mag-Európához tartozni, s ott rúg bele az EU-ba, ahol tud, fel kellett mutatnia valamit, ami azt bizonyítja, Magyarország nemzetközi szinten igenis számottevő. Mivel ezt tényekkel felettébb nehéz lenne alátámasztani, és elég kínos lenne azzal kampányolni, hogy a magyar kormány számára Vlagyimir Putyin a legfontosabb szövetséges, ezért előhúzták a csodakalapból a Visegrádi Négyeket. Számos politikusunk állította, kivált azóta, hogy július óta átvettük a V4-ek soros elnökségét: Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország együttműködése már nemcsak Európában vált megkerülhetetlenné. Hogy ebből egy szó sem igaz, kit érdekel? A lényeg, hogy ha ezt szajkózzák, akkor itthon tényleg sokan elhiszik.

Bár Robert Fico szlovák kormányfő az utóbbi időben több megnyilatkozásával arra engedett következtetni, hogy a visegrádi együttműködés számára csak sokadlagos, itthon úgy tettek, mintha meg sem hallották volna ezzel kapcsolatos megjegyzéseit. A kormányzati propagandagyár továbbra is lelkesen ismételgette, hogy a V4-eknek nincs párja.”