Egy pillanatig sem gondolom, hogy Trump rasszista lenne, de pontosan tudja azt, hogy az alt-right sokszínű konglomerátuma az ő szavazóbázisa. Interjú.
„De miért épp egy, a patriotizmust történetesen előtérbe toló republikánus elnök első évében alakulnak ki erőszakos utcai tüntetések, miért csak most van felháborodás a szélsőségesség miatt? Miért nem volt országos fajgyűlölet elleni tüntetéssorozat azután, hogy egy fekete afganisztáni veterán mesterlövész tavaly nyáron öt fehér rendőrrel végzett Dallasban?
Az is egy nagyon átpolitizált történet, és természetesen volt előzménye. Az elmúlt két évben több országos visszhangot kiváltó ügyet plankolt fel a média, amelynek során fehér rendőrök feketéket lőttek le igazoltatás közben. Az amerikai baloldal ezt az intézményes rasszizmus kirívó példáinak tartja, de mindeközben az is igaz, hogy feketék országos számarányukhoz képest sokkal nagyobb arányban követnek el erőszakos bűncselekményeket, mint fehérek. Egy fehér rendőr valószínűleg eleve gyanakvóbb egy feketével szemben. Ezt persze lehet rasszizmusnak nevezni, de a rendőr számára önvédelem, mert ő a bőrét viszi vásárra. Tetszik vagy nem, Amerikában, a szabad fegyverviselés hazájában a tudat legmélyén ott lapul, hogy bármikor bárhonnan előkerülhet egy fegyver. És ez az amerikai rendőr idegállapotát alapvetően különbözteti meg például egy németétől. A rendőrökre általánosságban ráhúzni, hogy rasszisták, óriási túlzás, pedig a Black Lives Matter (Számítanak a fekete életek) radikális baloldali mozgalom ezt sulykolja. A jobboldal ezt aztán ideológiailag motivált megnyilvánulásnak tartja. Ám ezen az oldalon ugyanúgy vannak súlyosan leegyszerűsítő reakciók, amelyek nem is hajlandók tudomást venni az adott esetben ténylegesen fennálló faji előítéletekről vagy rendőri túlkapásokról.
Nem tartja elhibázottnak, hogy a halálos áldozattal járó tüntetés után a meghatározó médiumok öt napon át kizárólag Trump késlekedő elítélő nyilatkozatán csámcsognak? Nem kellene ennél mélyebbre ásni?
Trump személyiségét elnézve azért eléggé kilóg a lóláb. Jelentéktelen ügyekből volt képes hatalmas balhékat kreálni, és sosem fogta vissza magát, ha be kellett szólni mondjuk a CNN-nek egy-egy apróságért. Ehhez képest roppant érdekes, hogy történik egy nyilvánvalóan rasszista motivációjú gyilkosság, és erre az a válasz, hogy minden fél egyformán hibás. A rasszista indítékot a mainstream politikában nem lehet mentegetni. Nem véletlenül gúnyolódtak a másnap esti showműsorokban arról, hogy Trumpnak igazán nem lett volna nehéz dolga ebben a helyzetben: csak annyit kellett volna mondania, hogy a rasszizmus, a náci ideológia rossz dolog és kész. Egy pillanatig sem gondolom, hogy Trump rasszista lenne, de pontosan tudja azt, hogy az alt-right sokszínű konglomerátuma az ő szavazóbázisa. Nyilatkozataiban nem tudok nem érezni politikai helyezkedést. Trump ösztönei jól működnek, valószínűleg tanácsadói a teljes elhatárolódást javasolták, de mivel az elnöknek nincsenek gátlásai, zsigerből nyilatkozik és beleállt a szituációba. Ez kétkulacsos játék.
Akkor az alt-right végül is az ő politikai túsza, a demokratáknak meg a szélbalosok jutnak…
Az elnök megnyilatkozásait követő heves médiareakciókban nyilvánvalóan az is benne van, hogy az országos média java része – köztük mérsékelt konzervatív médiumok is – rühelli Trumpot, aki felrúgott szinte minden olyan évszázados konvenciót és elvárást, ami az elnöki szereppel összeforrott. Alaptalan vádaskodásokat tweetel az éjszaka közepén, nyilvánosan veszekszik neki nem tetsző újságírókkal, az ország hagyományos szövetségeseit sértegeti, és még sorolhatnánk. Azzal még nem egyesíti a nemzetet, hogy a Tegyük ismét naggyá Amerikát (Make America Great Again) szlogent ismételgeti. Ami a profi republikánus politikusok esetében természetes volt, hogy ilyenkor a legteljesebben el kell ítélni a fehér felsőbbrendűség hirdetőit, az nála nem evidencia. Persze van egy jelentékeny szavazói kör, akik számára ez a tabudöntögető viselkedés teszi még szimpatikusabbá. Trump ráérzett arra a problémára, hogy a kedvező gazdasági statisztikák világán túl vannak óriási régiók, ahol a fejlődésből semmit nem érezni. Az, hogy San Franciscóban jól pörög a gazdaság, az égvilágon semmit nem jelent Michiganben. És a viszonylagos prosperitásból kimaradó térségek jellemzően fehér többségű területek, akik tömegesen álltak Trump mögé a tavalyi elnökválasztáson.”
Pintér Károly a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, az angol-amerikai intézet vezetője. Idén nyárig fél éven át az Egyesült Államokban, az indianai Notre Dame Egyetemen kutatott. Az amerikai elnökválasztások előtt, 2016 márciusában vele készült interjúnkat a Mandineren olvashatják.