Nem véletlen, hogy a feltétel nélküli alapjövedelmet végül sehol sem vezették be.
„A feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben a munkaalapú programoknak több előnye is van. Egyrészt az adófizetők úgy érzik, hogy kapnak valami ellenértéket, amikor azt látják, hogy a támogatásban részesülők megdolgoznak a juttatásokért. Másrészt a tartós munkanélküliek újbóli foglalkoztatásának egyik legfőbb akadálya a közelmúltbeli munkahelyi, szakmai tapasztalat, a munkaalapú programok pedig éppen ezt biztosítják számukra. A munkaalapú programok a motivációk megváltoztatásával kívánnak tartósan segíteni a szegény háztartásokon. Ezek célja, hogy a családok oktatási, egészségi és munkaerőpiaci helyzetével kapcsolatban különféle feltételhez kötött anyagi ösztönzők segítségével egyszerre javítsák a szegény családok anyagi helyzetét és a jövő nemzedék életesélyeit.
Nem véletlen, hogy a feltétel nélküli alapjövedelmet végül sehol sem vezették be, mivel a ténylegesen fennálló szociális kríziseket csak konzerválja, rossz és költséges válaszokat eredményez. Svájcban tavaly nyáron bocsátották népszavazásra, és a lakosság nagy többséggel elutasította. A Finnországban kísérleti jelleggel bevezetett (néhány ezer embert érintő) állampolgári alapjövedelemről az ottani legnagyobb szakszervezet vezetője közölte, hogy az igazságtalan, működésképtelen, gazdaságtalan, ezért haszontalan. Csak arra bátorítja az embereket, hogy kevesebbet dolgozzanak. Egy tetszetős liberális délibáb, ami tömeges elégedetlenséghez, káoszhoz vezetne, hiszen joggal háborítaná fel azokat a munkavállalókat, akik eddig becsülettel adóztak és dolgoztak.”