Lattmann Tamás: A Jobbik béruniózása üres szemfényvesztés

Kezdjük a bérunióval. A Jobbik európai polgári kezdeményezést indított az európai bérunióért. Először is azt tisztázzuk, hogy mi az az európai polgári kezdeményezés?

Az európai polgári kezdeményezésnek az a lényege, hogy az európai választópolgárok valamilyen ügyre fel tudják hívni az Európai Bizottság figyelmét. Az Európai Bizottság azért fontos intézmény, mert az tesz javaslatot a jogszabályok megalkotására. A Bizottság azonban csak akkor foglalkozik az európai polgári kezdeményezéssel, ha hét tagállamban összegyűlik az egymillió aláírás. 

A Bizottság ugyanakkor nem tehet bármilyen kérdésben jogalkotási javaslatot.

Igen, a Bizottság javaslattételi jogának az egy fontos általános korlátja, hogy csak uniós hatáskörbe tartozó ügyekben kezdeményezhet jogalkotást, ez egy fontos garanciája a tagállami szuverenitás védelmének. A Jobbik béruniós kezdeményezésében pont ez a hatásköri kérdés a fontos. A Jobbik kezdeményezésének ügyében az a helyzet, hogy maga a kezdeményezés tárgyköre nagyon tágan értelmezhető, és mivel a Bizottság nem akarta magát az egész kezdeményezést agyonvágni, ezért leírta határozatában, hogy mik azok a területek, ahol lehetségesnek tartja az uniós jogalkotást. De leírta azt is, hogy melyek azok a területek, ahol viszont nem lehetséges az uniós jogalkotás, mert nem tartoznak uniós hatáskörbe. A Bizottság egyértelműen kizárta azt, hogy a bérek kérdésében lehetséges az uniós jogalkotás. Leírja, hogy a fizetések kérdésében, a sztrájkjog kérdésében, valamint a munkáltatói sztrájkjog vonatkozásában kizárt az uniós jogalkotás, mert ezek nem uniós hatáskörök.

A Jobbik kezdeményezésének viszont pont a bérkérdés a lényege.

Igen, csak éppen bérkérdésben kizárt az uniós jogalkotás. Tehát nincs olyan, hogy az Unió majd olyan jogszabályt alkot, amiben kimondja, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv a különböző tagállamokban kötött munkaszerződések közötti egyenlőséget is jelentené. Ez a kezdeményezés így nem más, mint üres politikai PR és szemfényvesztés a Jobbik részéről. Kivéve, ha ennyire tudatlanok a Jobbikban, hogy nem értik, hogy miről szól a határozat. Itt arról van szó, hogy van egy olyan ügy, amit el lehet kezdeni, mert a magyar választópolgároknak ez tetszik. Ennek érdekében már neki is mentek a Nemzeti Választási Bizottságnak és a Nemzeti Választási Irodának. Pedig a magyar választási szerveknek nincs köze ehhez a kezdeményezéshez, maximum formailag ellenőrizhetik, hogy az aláírásgyűjtő ívek megfelelőek-e.

Azért mentek neki a választási hatóságoknak (nem mintha szerintem nem lehetne sok más ügyben nekik menni), mert ez egy kommunikációs stratégia a Jobbik részéről. Van egy ügy, ami népszerű a választók nagy részének és lehet mondani, hogy ők ezért harcolnak. És az első nagy csata, hogy betámadják a választási hatóságokat, pedig nekik tényleg semmi közük nincs az egészhez, viszont Patyi András eddigi tevékenysége elnökként politikailag éppen eléggé támadható, tehát ezt ki lehet használni. Majd utána, amikor megy az aláírásgyűjtés, akkor is lehet kommunikálni, hogy ők éppen küzdenek az európai bérekért.

Ez egyben egy jó lehetőség is lesz majd a Jobbik részére, hogy ebből a kényszerből felvett pro-európai álláspontból kifaroljon és visszatérjen a szokásos Európa-ellenes álláspontra; hiszen ha maga a Bizottság mondja majd azt a javaslatra, hogy ez nulla, márpedig ezt fogja, akkor majd lehet mire hivatkozni. Elmondhatják, hogy ők akartak európai béreket, de a Bizottság nem.

De milyen kérdés szerepelhet az aláírásgyűjtő íven? A kérdésből elvileg ki kellene derülnie, hogy nem is lehet köze a kezdeményezésnek a bérekhez. Nem?

Nem, mert ez nem népszavazás, itt nem kell egy konkrét, határozott kérdés. Az aláírásgyűjtő íven elég, ha a kezdeményezés szerepel. 

Akkor fel lehet tenni úgy a kérdést a választóknak, hogy számukra nem derül ki az, hogy a bérekről nem is lehet aláírást gyűjteni?

Igen. Az a választópolgár, aki kíváncsi, az olvassa el a Bizottság befogadó határozatát, amiben megszabja, hogy milyen kérdésben lehet aláírást gyűjteni. Csak jelzem egyébként, hogy a Bizottság ezt a határozatot mindig azon a nyelven adja ki, amilyen nyelven a kezdeményező azt kéri. És ez a „béruniós” határozat csak angolul van kiadva. Vajon a Jobbik miért nem kérte magyarul? És miért nem tettek közé egy magyar nyelvű fordítást? Szerintem azért, mert nem szeretnék, hogy a magyar választópolgárok olyan sokat olvasgassák ezt a határozatot, ugyanis akkor kiderülne, hogy bérkérdésben nincs is hatásköre az EU-nak.

*

Kvótaper. Elkészült a főtanácsnoki vélemény, amely azt javasolja az Európai Bíróságnak, hogy az utasítsa el a magyar keresetet a kvótahatározattal szemben. Mennyi esélyt lát arra, hogy a Bíróság mégis nekünk ad igazat?

Ha kiindulunk a számokból, akkor bő hetven százalékban a Bíróság megfogadja a főtanácsnoki véleményt. Ráadásul ennek a főtanácsnoknak a véleményét, aki ebben a kvótaperben eljár, a Bíróság eddig az összes magyar vonatkozású ügyben követte. 

A főtanácsnoki vélemény szerint egy tanácsi határozattal módosítani lehet a Dublin III rendeletet, amelyet az Unió rendes jogalkotási eljárásban fogadott el. Ezt így hogy?

Ez a főtanácsnoki vélemény legérdekesebb része, és az egész ügy ezen fog eldőlni. A főtanácsnok szerint a kvótahatározat nem módosítás, hiszen csak eltérő rendelkezéseket állapít meg a saját időtartamának fennállása alatt, ideiglenes jelleggel és annak a személyi körnek a tekintetében, akikre kiterjed. 

Túl mesterséges a megkülönböztetés az eltérés és a módosítás között, hiszen a gyakorlatban ugyanazt fogja jelenteni a kettő. A Dublin III kimondja, hogy a frontországokban (Olaszország, Görögország) kell regisztrálni a menedékkérőket és ott kell velük szemben lefolytatni az eljárást, ehhez képest a kvótahatározat azt mondja ki, hogy nem a frontországokban maradnak a menedékkérők, hanem a kvóták szerint át lesznek helyezve a többi tagállamba és ott kell velük szemben lefolytatni az eljárásokat. Ez tehát a gyakorlatban mégis csak módosít, hiszen nem a Dublin III szerinti országokban lesz lefolytatva az eljárás, hanem más tagállamokban.

Csak a jogkövetkezmények nem absztrakt módon a jövőre nézve fognak módosulni, hanem csak abban az adott időszakban, vagy ha úgy dönt a Belügyminiszteri Tanács, hogy meghosszabbítja a kvótahatározat hatályát, akkor utána is, és mint említettem, csak azon személyek tekintetében, akikre vonatkozik a határozat. Viszont azért érdemes azt látni, hogy vannak ehhez a kvótahatározathoz hasonló megoldások, például a Biztonsági Tanácsnak az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján hozott kötelező határozatai fajtani besorolás szerint hasonlóak. Ezek a határozatok a jelenlegi nemzetközi jogi gyakorlat szerint szembemehetnek akár még a hatályban lévő nemzetközi szerződésekkel is. 

De ez nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hanem az Európai Unió belügyminisztereinek tanácsa.

Igen csak analógiában kell gondolkodni és más szabályozási terekben is látunk azért ilyen megoldásokat.

Tehát hogyha mondjuk a magyar országgyűlés is elkezd analógiában gondolkodni és azt mondja, hogy egy mezei országgyűlési határozattal módosít egy törvényt, akkor az úgy rendben van?

Az országgyűlés ilyet nem tud tenni, de például a Honvédelmi Tanács háborús helyzetben tud olyan rendeletet hozni, ami háborús helyzetben felülírja a törvényeket.

Háborús helyzetben. De nem véletlen fogadták el a Dublin III-at rendes jogalkotási eljárás keretében, a rendes jogalkotási eljárásnak eljárásjogi garanciái vannak, például a nemzetállami parlamentek részvétele, a Tanács nyilvános ülése vagy az egyeztetési eljárás. Ehhez képest a kvótahatározat elfogadásánál ezek a garanciák nem voltak meg, de mégis módosíthatja a Dublin III-at.

Igen, de a főtanácsnok is úgy érvel, hogy a migrációs helyzet egy rendkívüli helyzet. Az EUMSZ (Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés) pedig pont azt írja elő, hogy migrációs szükséghelyzetben ezen garanciák nélkül is lehet olyan átmeneti intézkedést hozni, amely eltér a Dublin III-tól.

Az EUMSZ úgy fogalmaz, hogy migrációs szükséghelyzetben „a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el”. Ebben hol van az, hogy el lehet térni egy rendes jogalkotási eljárásban meghozott jogszabálytól?

Ez egy új speciális eljárás, nem a rendes. 

De hol van benne, hogy az átmeneti intézkedés eltérhet egy rendes jogalkotási eljárásban meghozott rendelettől?

Az EUMSZ mindenhol tartalmazza a „rendes jogalkotási eljárás keretében” kitételt, ahol az alkalmazandó, ha csinál valaki egy keresést az alapító szerződések szövegében erre a szövegrészletre, kap vagy száz előfordulást. A kormányzati álláspont abból a szempontból logikus, hogy abból indul ki, hogy általános háttérszabályként működnek a rendes jogalkotási eljárás alkalmazhatóságára vonatkozó szabályok, ám a főtanácsnok nem osztja ezt az álláspontot, és mint látjuk, a szerződések szövegezése sem. De egyébként is mi értelme lenne az átmeneti intézkedésnek, ha nem az, hogy eltérhet egy rendes jogalkotási eljárás keretében meghozott jogszabálytól?

A magyar érvelés szerint az, hogy szükséghelyzetben kikényszerítse a Dublin III-nak az érvényesülését. Tehát nem azért hozunk átmeneti intézkedést, hogy megváltoztassuk a jogrendet, hanem azért, hogy az még rendkívüli helyzetek esetén is érvényesülni tudjon.

De nem változtatjuk meg a jogrendet, csak ideiglenesen eltérünk tőle, tehát ennek a személyi kontingensnek a tekintetében eltérő szabályokat irányozunk elő. És azt mondjuk, hogy ennek a 120 ezer embernek a vonatkozásában ne a frontországok folytassák le az eljárást, hanem minden tagállam kvótaarányosan. 

Erre meg azt mondja a kormány, hogy ha még el is térünk tőle, akkor sem lehet az eltérés olyan mértékű, hogy az a Dublin III lényegét érintse. A Dublin III-nak viszont pont az a lényege, hogy meghatározza, hogy a frontországokban folytatják le az eljárásokat, ehhez képest a kvótahatározat szétteríti az eljárásokat az egész EU-ra. 

De nem módosítja a Dublin III rendeletet, mert a kvótahatározat ezen a 120 ezer fős kontingensen kívül másokra nem vonatkozik. Azért fogadták el a kvótahatározatot, hogy a görögöket meg az olaszokat mentesítsük, hogy ne ott kelljen lefolytatni az összes menekültügyi eljárást és ne nekik kelljen elbírálni az összes menedékkérelmet. 

Ez a 120 ezer ember, akiket a kvóták szerint elosztanak, sosem akart Görögországban vagy Olaszországban menedékjogot kérni. Ezeken az országokon csak átutaztak. Tehát amúgy sem ezek az országok folytatták le az eljárást, hanem például a görögök helyett mi regisztráltuk őket. 

De a Dublin III szerint ott kellett volna őket tartani. Bár tegyük hozzá, az sem működött. A kvótahatározatnak az a lényege, hogy ennek a 120 ezer embernek a vonatkozásában a Dublin III-at félretesszük. De egyébként én is azt gondolom, hogy ezen a ponton fog a bíróság a legtöbbet gondolkodni. Tehát, hogy lehet-e olyat, hogy egy jogszabályt a tartalom szerint bírálunk el. Igazából érvelhető mind a két irány. De én azt gondolom, hogy a rendes jogalkotási eljárás ilyen helyzetben pont a szöveg célja ellen hatna, hiszen nem lehetne azonnali, gyors intézkedést hozni. A jogalkotási eljárásról ugyanis tudjuk, hogy nagyon sokáig tart. Az átmeneti intézkedésnek pedig pont az a lényege, hogy gyors, azonnali intézkedés. 

Ehhez képest meghozták az átmeneti intézkedést 2015 szeptemberében és még mindig nem hajtották végre, pedig lassan már két év eltelt. Ez gyorsabb? 

Pont erre mondta a főtanácsnok, hogy ne olyan államok kezdjenek el panaszkodni, akik nem hajtották végre, tehát akik miatt a végrehajtás nem történt meg.

Nem csak mi nem hajtottuk végre. A 120 ezer emberből eddig csak 20 ezret helyeztek át. Tehát nem az a helyzet, hogy már csak a mi 1300 áthelyezendő személyünk hiányzik és mindenki ránk vár.

Mások se hajtották végre, persze. 

Egyébként például Nagy Boldizsár nemzetközi jogász is azt mondta egy műsorban, hogy ez a kvótahatározat formai okokból biceg, mert a határozat egy rendeletet módosított. Pedig ő egyébként magát a kvótát tartalmilag igazságos megoldásnak tartja. 

Ez a nagy kérdés, amin a Bíróság elgondolkodhat. Tehát látok logikát a főtanácsnoki véleményben, de lehet ellene is érvelni. Meglátjuk mi lesz. Alapvetően én nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy eltelt két év és gyakorlatilag semmi sem történt. 

A kormány már bejelentette, hogy akármilyen ítéletet hoz a Bíróság, mi nem hajtjuk végre. Ebben az esetben mi várhat ránk?

Kötelezettségszegési eljárás, amit már meg is indítottak és a végén pénzbüntetés. 

A kormány azzal is érvvel, hogy azért nem hajtja végre ezt a 120 ezres kötelező kvótát, mert ha megtenné, akkor ezzel utat nyitna az automatikus, felülről nyitott kötelező kvótának, ami ellen a népszavazás folyt. 

Jó, de ez egy politikai érv, nem jogi, tehát ezzel a perben nem lehet érvelni. Igazából, ha azt mondjuk, hogy nem fogjuk végrehajtani, akkor kötelezettségszegési eljárás lesz mindenképp (már meg is indították) és pénzbüntetés. Amúgy pedig a „felülről nyitott kötelező kvóta” egy egészen más jogszabály alapján lenne, ha lenne egyáltalán, tehát ebben az ügyben ez nem érv, hanem egyértelmű terelés.

A kormány ezt nem is jogi érvként használja a kvótaperben, hanem politikai érvként az EU migrációs politikájával szemben. Politikai értelemben hogyan lehet majd érvelni bármilyen más jövőbeni kvóta ellen, ha egy kvótát már végrehajtottunk?

Úgy, hogy a 2015-ös egy kivételes rendelkezés, a jövőbeli meg nem lenne az. Az egy tökéletesen legitim álláspont, mind jogi, mind politikai szempontból, hogy egy meghatározott intézkedést elfogadunk ideiglenes, tűzoltó jelleggel; de állandó megoldásként, nagyobb tömegek esetében már nem. Hiszen ott már sokkal látványosabban ütköznek majd ki a kvóta-megoldással kapcsolatos strukturális és egyéb hiányosságok, mint pl. a megfelelő ösztönzők hiánya. Én nem látok itt gondot ezzel. De igazából ez nem is érdekes, hiszen egy konkrét jogi eljárásban a politikai érvek mindig gyengén muzsikálnak, bármilyen megfontolásból is születnek.

A kötelezettségszegési eljárás ügye is érdekes, mert a Bizottság azt mondta, hogy azok ellen indít eljárás, akik egyetlen személyt sem vettek át. Mi és lengyelek egyetlen személyt sem vettünk át, ellenünk meg is indították, de például az osztrákok sem vettek át senkit, ellenük azonban nem indították meg. Megindították viszont a csehek ellen, akik vettek már át menedékkérőket. Hogy lehet ezen kiigazodni?

Az, hogy a Bizottság egyértelműen kitapintható jogsértések esetén kivel szemben és milyen intenzitással jár el, az adott esetben politikai kérdés. Tehát a Bizottság azt mérlegeli, hogy akiben nagyobb az együttműködési hajlandóság az ellen nem indít eljárást. Például Szlovákia ellen is meg lehetett volna indítani, akik ott állnak mellettünk a kvótaperben, de náluk minden bizonnyal úgy látja a Bizottság, hogy bennünk nagyobb az együttműködési hajlandóság. Tehát ez egy politikai döntés a Bizottság részéről, hogy nem fordítja el magától azt, akit még talán magához tud édesgetni. Ebben van politika, ezt nyugodtan ki lehet mondani. Magyarország esetében az az álláspont a Bizottságban, hogy úgyis reménytelen, tehát velünk nem lehet normálisan beszélni. Ezt ugye a magyar kormány a kommunikációjával minden utcasarkon erősíti. Tehát a kormány elmondja, hogy soha, semmilyen módon nem fogja végrehajtani. Mintha nem is állna érdekében a kormánynak, hogy pacifikálja a viszonyokat. Halkan megjegyzem: nem is áll érdekében.

Ön szerint egyébként tartalmilag végrehajtható maga a kvótahatározat? Ha valakit áthelyeznek például Bulgáriába, mi akadályozza meg, hogy ne menjen vissza Németországba? 

Nem hiszem. Bármiféle kvótarendszerrel kapcsolatban az elejétől kezdve én mindig is azt mondtam, hogy a legnagyobb gyengesége ennek a rendszernek, hogy

Emiatt valószínűleg ebben a formában soha nem fog igazán működni. Vannak egyébként ötletek ilyen ösztönzőkre, például európai menekült minimálbér vagy európai szociális segély. Sőt ez a kérdés kapcsolatban állhat akár a Jobbik béruniójával is. Csak ezekkel az ötletekkel az a baj, hogy nem látom, hogy hogyan lehetne ezeket az ötleteket a jelenlegi uniós alapítószerződések által meghatározott közjogi rendszerben megvalósítani. Ha azt mondjuk, hogy legyen európai szociális segély vagy európai minimálbér, azzal csak az a gond, hogy mind a segélyek kérdése, mind a bérek kérdése nem uniós hatáskör, hanem tagállami.

Ráadásul ott van Schengen, amelynek pont az a lényege, hogy a külső határokat ellenőrizzük, viszont a belső határokon nincs állandó határellenőrzés. Ha tényleg ellenőrizni akarjuk, hogy az elosztott személyek nem mentek-e át más tagállamokba, akkor Schengent kell felrúgni.

Igazából a kvótával egy olyan dolgot zúdítunk rá a schengeni rendszerre, aminek a kezelésére az nem alkalmas, hisz nem erre találták ki. Ennek eredményeképpen azt elképzelhetőnek tartom, hogy egyfajta határellenőrzés a tagállamok között vissza fog állni, akármennyire nem tetszik az nekünk. A kialakult helyzet a félmegoldások tipikus esete. Az egy strukturális problémája az EU-nak, hogy úgy beszélünk egységes területről, hogy közben nincs egységes külső határvédelem, mivel a schengeni külső határok védelme tagállami feladat, pedig ezt lehet, hogy érdemes lenne átvennie az EU-nak, és egy uniós határőrséget létrehozni. Ebben az esetben viszont nem csak a menekültpolitika, hanem a bevándorlás-politika is uniós hatáskörbe kellene, hogy kerüljön.

Egyébként amellett hogyan lehet komolyan érvelni, hogy aki Magyarországról Ausztriába, majd onnan Németországba megy, az menekül? Tehát Magyarországon vagy Ausztriában mi elől menekül? Ezekben az országokban ki üldözi a menedékkérőt?

Ez Magyarországgal szemben érvelés, mert mi nem vagyunk biztonságos ország.

Mert ki üldözi a menedékkérőket Magyarországon?

A körülmények. Ez egy jogi koncepció. Magyarországon kvázi törvényben zárjuk ki, hogy menedékjogot kaphassanak ezek az emberek. 

Ha komolyan vesszük az első menedékes ország koncepciót, akkor el sem kellene jutniuk Magyarországig. 

De a bírói gyakorlat már Törökországot és Görögországot sem tekinti biztonságos országnak.

A magyar kormány által meghirdetett Schengen 2.0 akciótervnek pont az a lényege, hogy Európán kívül hozzon létre az EU menekülttáborokat, ahol emberhez méltó és biztonságos körülmények között tudnak élni a menedékkérők és ezekben a táborokban folytatná le velük szemben az EU az eljárásokat. Mindezt EU-s pénzből. 

Ha ez megvalósulna, akkor az ezt a kérdést rövidre zárná. De akkor jön a következő kérdés, hogy mi alapján döntjük el, hogy milyen országba mennek azok, akiket befogadunk? Mégis kell egy kvóta?

Önkéntes alapon bármelyik EU-s ország dönthet úgy, hogy befogad valakit. Látható, hogy Nyugat-Európa hisz ebben a projektben. A többi ország pedig adjon pénzt ezekre a menekülttáborokra, vagy támogassa a kibocsátó országok újjáépítését. Most is épül magyar támogatásból iskola, templom és kórház Irakban. Arra utalok ezzel, hogy nem csak a direkt befogadás minősül szolidaritásnak.

Ezek mind érvényes javaslatok. De ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, több feltétel teljesülése szükséges. Például az adott államokkal meg kell állapodni. Most látjuk, hogy a francia külpolitika Líbia irányában mennyire aktív, ennek eredményeképpen ott lehet, hogy sikerül majd eredményeket elérni. Emlékszünk Kadhafira, akit például Berlusconiék azért szerettek, mert feltartotta a migrációt. Arról most inkább ne beszéljünk, hogy milyen módszerekkel. Én a magam részéről egyébként azt látom, hogy az európai politikusok jelentős része azért akarja az EU-n kívüli tartani a tömegeket, mert félnek az európai szélsőjobbtól, ezért inkább kint tartanák az embereket a határon kívül. Ez politikai értelemben megalapozott félelem, mivel a választók attitűdje elutasító a migrációval kapcsolatban. A migrációs kérdés szinte mindenhol összekapcsolódik az idegengyűlölettel. Az idegengyűlölet persze abból fakadóan, hogy az ember egy természeti lény, nem egy ördögtől való dolog, teljesen normális életérzés, például az állat is fél attól, amit még nem ismer – ám az ember annyiban több az állatnál, hogy felül tud emelkedni az ilyen zsigeri érzéseken.

*

Miniszterelnök-jelöltség. Hogy áll ez a történet?

Mindenki nézzen körül az ellenzéki térfélen és gondolja végig, hogy egy olyan koncepció, ami ki volt találva tavaly novemberben egy egészen más politikai térben, az a koncepció ma mennyire működőképes. A válaszom erre az, hogy semennyire.

Mi volt a koncepció tavaly novemberben? Csak titkos egyeztetésekről lehetett hallani.

A koncepció az volt, hogy az ellenzéki pártok között egy olyan együttműködési megállapodás hozható össze, ami egy Fidesz, Jobbik és egy harmadik pólus közötti versenyben ad reális esélyt a kormányváltásra. De időközben megváltozott a politikai tér. Feljött a Momentum, amely egy új szereplő, a létező szereplők pedig egymásnak ugrottak.

Ha a politikai pártok össze tudnak rakni az ellenzéki oldalon egy olyan politikai konszenzust, amivel tudunk dolgozni, amivel tudunk ígérni olyat a választópolgároknak, ami a hitünk szerint jobb, mint amit most láthatnak, akkor ez működik. Én már korábban is vigyáztam arra, hogy ne történjen meg az, hogy az egyébként már akkor is meglévő MSZP-DK konfliktusba belekeveredjek. Nekem mindegyik szereplővel korrekt a viszonyom.

Ez a három pólusra (Fidesz, Jobbik, baloldal) alapozott stratégia láthatóan megdőlt. Ilyen feltételek mellett is vállalná?

Attól függ, hogy a pártok hogyan rendezik magukat. Most én azt látom, hogy minden politikai párt saját magával van elfoglalva. Én azzal nem akarok foglalkozni, hogy az egyes politikai pártok hogyan találják ki magukat. Ez nem az én dolgom, én nem vagyok pártpolitikus, nekem erre se időm, se kedvem nincsen. Én továbbra is beszélgetek azokkal a szereplőkkel, akikkel kell; de azt már mindenki látja rajtam, hogy az a fajta hozzáállás, amit tavaly novemberben mutattam, már nem biztos, hogy megvan. Januárban az ellenzéki oldalon beindult egy szuicid hajlamú kavarás, de én nem szeretnék ebbe belehalni, nem szeretnék belemászni ezekbe a politikusi veszekedésekbe. Ha az ellenzéki pártok úgy döntenek, hogy elkövetnek egy kollektív öngyilkosságot és újabb négy évre odaadják a Fidesznek az országot, akkor ez az ő döntésük. Én ezzel nem tudok mit csinálni, engem ne akarjanak belerángatni ebbe.

Politikai harc nélkül lehet valakiből miniszterelnök-jelölt? Olyan érzésem van, mintha ön csak a készbe szeretne beleülni. A többiek oldják meg, ön meg majd lesz miniszterelnök-jelölt. 

Az én harcom nem Botkával és nem Gyurcsánnyal van. Nem kell mindig harcolni. Harcolni a politikai ellenféllel kell, a szövetségesekkel meg kell állapodni.

Sokan azt mondják, hogy már csak úgy lehetne megverni a Fideszt, ha a baloldali ellenzék összefogna a Jobbikkal. Egy ilyen összefogásnak az élére állna?

Amit a Jobbik az elmúlt években képviselt az számomra elfogadhatatlan. Mi is volt az, amit a Jobbik behozott a magyar belpolitikába?

a delíriumos összeesküvés-elméletek nagypolitikába való átültetésével egyidejűleg – közben ezt már a Fidesz is megtette, lásd „Soros-terv” és társai. Egy ilyen társaság szakmailag és intellektuálisan annyira gyenge, hogy én semmilyen módon nem tudom elképzelni, hogy ezzel együtt tudjak működni. Az pedig, hogy egyébként alkalmi szövetséget a kormány megbuktatásáért lehet-e kötni velük, az egy másik kérdés. Csak szerintem ezzel az a probléma, hogy ez nagyon veszélyes felállás lehet. Emlékezzünk vissza mi volt 2010-ben Szlovákiában. Fico ellen összeállt egy szigszalaggal összedrótozott koalíció, amely miután elkezdett kormányozni, másfél év alatt megbukott, és azóta Fico kirobbanthatatlan. Ez Magyarországon sincs kizárva. Ha 2018-ban egy ilyen szigszalagos koalíció nagy nehezen nyerne, és aztán közös gondolat híján megbukna, akkor Orbán Viktor úgy jönne vissza, hogy ezek után már tényleg nem lenne esély arra, hogy le lehessen váltani. Egy taktikai szintű győzelemből is kijöhet egy stratégiai vereség, mint ahogy a 2010-es Szlovákia mutatta.

Ha már felhozta Sorost, hadd szúrjam közbe, hogy Soros György saját cikkében, vállaltan írt arról 2015-ben, hogy az EU-nak évente legalább egymillió menekültet kellene befogadni és menekültenként tizenötezer euróval kellene őket támogatni. Ez az összeesküvés-elmélet? Mi erről a véleménye?

Ez Soros György álláspontja, amit ő gondol a kialakult helyzetről. Ezt „tervnek” hívni azt a téves képzetet kelti, mintha Soros György ebbéli ötlete megvalósíthatóbb és komolyabb lenne, mint bármelyik migrációval foglalkozó professzor vagy think tank adott esetben hasonló tartalmú álláspontja.

Térjünk vissza a miniszterelnök-jelöltséghez, de maradjunk az összeesküvéseknél. Azt is lehet olvasni, hogy az ön jelöltsége valójában egy DK-s összeesküvés Botka ellen. Mit szól ehhez?

És kivel esküdött volna össze a DK? És leginkább miért? Amúgy az teljesen logikus, hogy egy politikai párt számára egy külső szereplő elfogadhatóbb lehet, mint egy másik párt erős embere, de részemről mindig nagyon világos volt – ahogy említettem az előbb is – hogy nem szeretnék a politikai pártok, és az általuk a jó ég tudja mióta hordozott, gyakran személyes ellentétek és torzsalkodások pofozóbábjává válni. Szívesen közvetítek, ha van értelme, de nem vállalom be az igazságtételt – ezt ezeknek a szereplőknek kell rendezniük, megfelelő érettség és helyzetfelismerés birtokában. Ha ilyen nincs, akkor nincs. Amúgy pont rengeteg DK-támogató szedte le rólam a keresztvizet, amiért az egyik legelső nagyobb, a Magyar Nemzetnek adott interjúban azt mondtam, hogy személy szerint nem látok miniszteri posztot Gyurcsány Ferenc számára egy lehetséges kormányban, de ennek elsősorban szakmai okai vannak, egyszerűen nem illik a koncepciómba. Különböző DK-közeli szereplők és fórumok eddig is elég kritikusak voltak időnként velem szemben. Ezek rendezhető nézeteltérések, de úgy gondolom, hogy ha van valamiféle DK-s Botka-ellenes kísérlet, annak egészen biztosan nem én vagyok a legjobb alanya vagy eszköze.

Mit szól maga Botka László az ön miniszterelnök-jelöltségéhez? Beszélt már vele erről?

Biztosítottam Botka Lászlót arról, hogy az én miniszterelnök-jelöltségem nem ellene irányul. Tehát ez nem egy ellene irányított puccskísérlet. Ő pedig megnyugtatott arról, hogy nem tekinti annak. 

Lát esélyt arra, hogy születik olyan megállapodás, amelynek az élére ön kerül?

Abszolút nincsen kizárva.

Elkövetné az MSZP azt az öngyilkosságot, hogy ennyi szenvedés után mégis kihátrál a nagy nehezen „megszült” Botka László mögül? 

Az MSZP és Botka László ránéz a számokra és eldönti, hogy az amit most csinálnak, az működik vagy sem. Ha úgy látják, hogy működik, akkor hajrá, de ha tudnak változtatni az sem öngyilkosság, hiszen azt az üzenetet küldik a választóknak, hogy rájöttek, hogy a koncepció nem működik és van bennük annyi, hogy változtassanak. Ehhez még csak kihátrálni sem kell, az MSZP politikai közössége hozhat egy ilyen döntést Botka László részvételével. Ezzel az MSZP egyetlen szavazót sem veszítene, ellenben nyerhetne sokat egy pártoktól független jelölttel.