A világnézeti semlegesség elvének európai torzulásairól

„Úgy tűnik, az iszlám jelenléte nemhogy tovább erősítette volna a világnézeti semlegesség elvét, hanem torzulásokat idézett elő benne, s ezzel létrejött valamiféle egészen abszurd értékskálája a különböző csoportérzékenységekhez való viszonyulásnak. Van, akiknek az érzékenysége számít, van, akiké kevésbé.

S ebben a fura helyzetben, a világnézeti érzékenységek sajátos és abszurd »versenyében« nyilvánvalóan a keresztyénség lett a vesztes, és sajnálatos módon, de mégis azt kell mondjam, a muszlim hitűek érzékenysége lett a mérce, a politikai korrektség igazodási pontja. Rendben van, figyelni kell mindenki érzékenységére, még muszlim felebarátaink érzékenységére is.

Ám mégis az a helyzet, hogy ez a tapintat és a mások iránti érzékenység olyan abszurd helyzethez vezetett, hogy a kulturálisan keresztyén gyökérzetű Európa a világnézeti semlegességre, valamint más hitek érzékenységére hivatkozva a keresztyénség nyilvános jelenlététől úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttől, miközben nem tűnik fel, hogy az iszlámnak tett gesztusok legalább annyira sértik a semlegesség elvét, pont azt az elvet, amelynek alapján a „hivatalos” európai ideológia a keresztyénséget száműzte a politikai térből.

Nem csoda, ha egyre szélesebb körökben erősödik meg az a nézet, hogy ez egy kulturálisan öngyilkos politika. Nem lehet tudni, hogy mi a célja, de a világnézeti semlegesség értelmezésében tapasztalható kettős mérce alkalmazása, a különböző csoportérzékenységek látható hierarchiája tökéletesen alkalmas egy olyan teória alátámasztására, hogy ami itt valójában folyik a világnézeti semlegesség tetszetős ideológiájának leple alatt, az valójában a kulturálisan keresztyén hátterű európai identitás teljes felszámolása. A keresztyén vegye le a keresztet, keresztelje át ünnepeit, ne legyen semmiféle ima semmilyen hivatalos testületi ülés előtt, de a muszlim polgármester szólíthatja imámját. A keresztyénség tűnjön el a nyilvánosságból, de ha egy muszlim polgármesterről van szó, akkor az más. (Egyébként azt sem értem, mi köze a nyilvánosságnak ahhoz, hogy egy közszereplő milyen hitű? Miért kell nekem megtudnom, hogy egy adott polgármester milyen hitű? Mi közöm hozzá, s mi köze a hitének az általa betöltött tisztséghez?)

Jó lenne már, ha valaki onnan az európai elitből elfogadható, racionálisan is könnyen belátható magyarázatot tudna adni arra, hogy miért ragaszkodnak ennyire a toleranciának, a világnézeti semlegességnek, a mások iránti érzékenységnek ehhez a féloldalas, politikailag egyáltalán nem korrekt, sőt leplezetlenül részrehajló értelmezéséhez.”