Felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán azon ellentmondás feloldása, amely a nők jogait erősen korlátozó iszlám, mint védendő vallási meggyőződés és a modern jogállami értékek között feszül.
„»Az erényes nő engedelmes és alárendelt.« – áll a Korán 4,34. versében. Abban a könyvben, amelyet a muszlim fiatalok az iskolában versről versre megtanulnak, és jól tudjuk, hogy számukra a Korán nem pusztán egy vallástörténeti dokumentum. Olyan alapvető rendelkezéseket tartalmaz, amely a hívő életének gyakorlatilag minden részletére kiterjed, s amelynek számos rendelkezése vet fel alapjogi kérdéseket.
Az európai társadalom jelentős része számára a muszlim nők alárendeltségének megkerülhetetlen, külsőségekben is megmutatkozó szimbóluma a fátyolviselés. Nem kell Észak-Afrikába, vagy a Közel-Keletre utaznunk ahhoz, hogy tanulmányozhassuk a különféle muszlim női viseletek (burka, nikáb, csador,hidzsáb) sokszínűségét – elég végigsétálni Marseille, Nizza, vagy éppen Párizs valamely külvárosi negyedében. És hogyan viszonyulnak a franciák a muszlim viselethez? Egy 2013- as kutatás adatai szerint a lakosság 86 %- a ellenzi a fátyol viselését közterületen.
(...)
Felmerül azonban a kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán azon ellentmondás feloldása, amely a nők jogait erősen korlátozó iszlám, mint védendő vallási meggyőződés és a modern jogállami értékek között feszül? Vajon nem éppen a sokszínűség, a jogállami értékek ellen hat-e az, ha ezen értékek nevében korlátozzuk az állampolgárok alapjogait? S egyáltalán, fenntartható-e az a jogrendszer, amelyben a jogalkotó újabb és újabb alapjogkorlátozásra kényszerül a jogállamiság megőrzése érdekében?
Ezekre a kérdésekre a jövőben kénytelen lesz minél hamarabb választ találni a jogalkotó. A cikkben vázoltak alapján ugyanis úgy tűnik, hogy az egyre radikalizálódó iszlám és a növekvő terrorveszély következtében a demokratikus értékek védelme Franciaországban csak az alapjogok egyre erőteljesebb korlátozása útján valósulhat meg.”