Az Együttre, az LMP-re, a Párbeszédre és a Momentumra – meggyőződésem, hogy ezen pártok szövetsége képes megakadályozni a Fidesz abszolút többségét. Interjú.
„Amikor az idén februárban az Együtt elnöke lett, azt mondta, célravezető lenne egy új pólust létrehozni az ellenzéki oldalon azokból a pártokból, amelyek elutasítják a 2010 előtti politikát. Kikre gondolt?
Az Együttre, az LMP-re, a Párbeszédre és a Momentumra – meggyőződésem, hogy ezen pártok szövetsége képes megakadályozni a Fidesz abszolút többségét, ami egy teljesen új helyzet elé állítaná őket, hiszen nem folytathatnák a jelenlegi, mindent letaroló politikájukat. Ám ha ennél optimistábban nézek a jövőbe, a Fidesz leváltását sem tartom elképzelhetetlennek. A legutóbbi választáson egyértelműen kiderült, hogy a választók elutasítják a 2010 előtti politikát, és azokat is, akik annak részesei voltak, ezért a szövetséget az MSZP és a DK nélkül kell kiépítenünk. Erre a két pártra generációs és elvi okokból nagyon sokan nem szavaznának, ezért csak úgy lehet esély a Fidesszel szemben, ha jövő tavasszal a demokratikus ellenzék két listát állít: az egyiken az új pólus pártja, a másikon pedig az MSZP és a DK szerepelne, az egyéni körzetekben viszont egy jelöltre van szükség a kormánypárti indulóval szemben.
A Medián júliusban felmérte egy MSZP és DK nélküli pólus népszerűségét. Eszerint a teljes népesség 16 százaléka lenne hajlandó szavazni egy LMP–Momentum–Együtt–Párbeszéd listára – ez azért meglepő, mert ezen pártok önállóan csupán 1-2 százalékon állnak. Tárgyaltak már a többi párttal az új pólus kialakításáról?
A szövetség létrehozásáról ősszel szeretnék beszélni a pártok vezetőivel, de számos konkrét ügyben már most is együttműködünk. Ilyen volt a budapesti olimpia megrendezése elleni aláírásgyűjtés, amiben segítettünk a Momentumnak, de ilyen az augusztus 20-ára tervezett tüntetés is, amelyen részt vesz az aktivista Gulyás Márton, az egykori LMP-s Vágó Gábor, a Párbeszéd tagja, Karácsony Gergely és a KDNP-ből kilépett Lukács Katalin is. A független, szabad sajtó mellett emelik fel a hangjukat, ám ez nem pártpolitikai ügy: ez a demokrácia ügye. Úgy hiszem, ez egy történelmi lehetőség arra, hogy azok, akiknek elegük van a 2010 előtti árokásó politikából, de nem kérnek abból sem, ami azóta történik, megtalálják azokat a pártokat, akikre rá merik bízni az ország jövőjét. Az új pólus létrejötte azon múlik, hogy az említett szervezetek képesek lesznek-e a nemzet érdekét a sajátjaik fölé helyezni – én bízom abban, hogy ez így lesz.”