Szabad?

„A minap egy Brüsszelbe akkreditált tudósító keresett meg azzal a kérdéssel: miért háborgunk mi az állítólag fogyatkozó sajtószabadság miatt, ha Magyarországon továbbra is bármit meg lehet írni? A kolléga jelezte: Orbán Viktor rendszeresen érvel úgy a külföldi újságírók előtt (velük ezek szerint még szóba áll), hogy nem lehet gond a sajtó szabadságával, ha egyszer bármilyen cikk, hír, vélemény megjelenhet.

A helyzet súlyos: a magyar kormány feje nem ismeri az általa tollba mondott alkotmányt, illetve a hasonló módszerrel készült médiatörvényt. Az a definíció, hogy »bármit meg lehet írni«, utoljára Petőfi Sándor idején (nem a mostani, a B. Zs. monogramú, hanem az eredeti, 48-as Petőfi korában) írta le helyesen a sajtószabadság fogalmát. Az alkotmányban, illetve a médiatörvényben egy másik, sokkal korszerűbb meghatározás szerepel: akkor nevezhető szabadnak a sajtó, ha az állampolgár a bevett hírfogyasztási csatornákat használva szabadon hozzájut a politikai döntéseinek meghozatalához szükséges információkhoz. A sajtó szabadsága – sokadszor vagyunk kénytelenek leírni – a XXI. században nem az újságíró, hanem a a tartalomfogyasztó jogosítványait garantálja: azt a jogot, hogy ha bekapcsolja a közrádiót, kinyitja a köztévét vagy a helyi közvélemény alakításában továbbra is kulcsszereplő megyei lapokat, akkor minden fontos politikai tényezőről megtalálja benne azokat a tényeket, amelyek alapján adott esetben akár a szavazófülkében is megalapozottan tud ítélni.”