Tudománykritika – Napi Maxima

Napi Maxima - Szalai Zoltán rovata

„A gyanú mindenesetre fennáll, hogy a tudomány ereje nem igazságában, hanem organizáltságában van. Ereje nem abban van, hogy fogalmaival a tényleges világ valóságát ismeri meg, hanem hogy ezek a fogalmak az átlagos emberi értelem számára megkerülhetetlenül zárt és szigorú rendszerben épültek ki. A tudomány ezek szerint nem a valóság megismeréséből indult ki, hanem olyan fogalmi organizációt igyekezett teremteni, amely nem a megismerésre, hanem egyéb célra készült, s amelynek áttörése ebben a percben lehetetlennek látszik. A fogalmak és az összefüggések megszilárdultak, és a szükségszerűséghez igen hasonló építménnyé alakultak. Az építmény konstrukciójában mindenesetre van valami, ami aggodalmat kelt. A tudományt abszolút tudásnak vallják. Az pedig, ha valamely gondolatot abszolutizálnak, mindig gyanús. (…) De lehet, hogy igazuk van azoknak, akik a tudományt a középkori dogmatika mintájára felépített, de tökéletesített rendszernek, az antiklerikális és a reformációs mozgalmakból kinőtt, történeti hatását vesztett papi világhatalom után egy újabb világhatalmi organizáció bázisának tartják.”

Hamvas Béla: Patmosz I. Németség. 

Hamvas Béla (1897-1968) magyar filozófus, esztéta, könyvtáros, majd 1951-től raktáros. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. A magyar filozófia egyik ritka képviselője, aki önálló gondolatiságot hozott létre. Munkássága olyan fogalmak köré csoportosul, mint a hagyomány, egzisztencializmus, szcientifizmus, derű és imagináció.