A rendőrségnél egyeseknek fogalmuk sincs róla, mit jelent a nyilvánosság

„Nem jutottunk sokkal előrébb a másik két, példaként kiemelt ügyben sem. Amikor a villamosokon történt támadások kapcsán megkérdeztük, mit akar tenni a rendőrség azok visszaszorítására, válaszuk ennyi volt: »Kérjük, kérdését pontosítani szíveskedjék, a tekintetben, hogy hol fordulnak elő rendszeres támadások.« Az állatkínzásos ügyben legalább annyit sikerült megtudnunk a BRFK-tól, hogy a felderítések sikerességéről nincs statisztikájuk. Megkérdeztük azt is: »Zajlik-e szakmai egyeztetés akár a jogalkotókkal, akár szakmai szervezetekkel az állatkínzásos ügyekben?« Mire a válasz ennyi volt: »Igen.«

Néhány tényt azért érdemes leszögezni. Így például azt, hogy amikor a sajtó információt kér, akkor bármely állami szerv illetékese nem szívességet tesz azzal, ha korrektül válaszol, hanem törvényi kötelezettségének tesz eleget. Az újságíró sem önmaga szórakoztatására tesz fel kérdéseket, hanem azért, mert ezzel alapesetben a közérdeket szolgálja.

De van a kérdésnek még egy fontos vetülete, ez pedig magát a rendőri testületet érinti. Az egyenruhásokat divat szidni, valójában azonban egyre több pozitív tapasztalatunk lehet velük. Biztos sok a hiba, de az is biztos, hogy nagyon sok rendőr szívvel-lélekkel, jól végzi a munkáját. Amikor a rendőri vezetők hagyják, sőt előidézik azt, hogy szolgálatukról mégsem kapunk hiteles képet, azzal leginkább őket alázzák meg.”