Huszonöt ember haláláért felelősek, mégis vígan élnek közöttünk

„Miért tartotta fontosnak, hogy sorozatot indítson a még élő, az 1956-os megtorlás során halálos ítéleteket előterjesztő ügyészekről, valamint egy halálos ítéletet kimondó bíróról?

A Terror Háza élő múzeum. Magyarország egyik leglátogatottabb múzeuma vagyunk: folyamatosan érkeznek a látogatók, és az elmúlt 15 évben csak nőtt az érdeklődés. Ki kell szolgálnunk a hozzánk látogatókat ismeretekkel és új információkkal, ennek megfelelően állandó az információgyűjtés a múzeumban, és rengeteg visszajelzés is érkezik. Kiemelt feladatunk, hogy az áldozatok mellett a tetteseket is kellő részletességgel bemutassuk. A Terror Háza Múzeum »igazságszolgáltatás termében« található azon bírák és ügyészek fala, akik a kommunista diktatúrák idején halálos ítélet meghozatalában vettek részt – ennek adatait is folyamatosan frissítjük.Így jutottunk el öt olyan személyhez (név szerint: Grátz Endre, Jacsó János, Lázár Ernő, Mátsik György és Sajti Imre), akik még ma is élnek, és részük volt a forradalom vérbefojtása utáni megtorlásban. Életpályájuk nagyon tanulságos. Azt, hogy az 1956-os forradalom leverésében szerepük volt, a szakma eddig is tudta. A sorozat célja, hogy bemutassuk: ez az öt személy később a Kádár-rendszer megbecsült tagja lett. Az 1980-as évek »puha diktatúrájában« is fontos pozíciókban voltak, miközben 1956 után a kezük könyékig véres volt.

Hány ember kivégzéséért felelősek ezek az emberek?

Ők öten összesen 25 ember haláláért felelősek. Vagyis az 1956 után, bírósági ítélet nyomán kivégzett hősök (összesen 229 fő) tizedének halálához van közük. Van olyan, aki hadbíróként, van, aki katonai ügyészként vagy éppen vezető politikai ügyészként járt el a forradalmárok ellen az 1950-es évek második felében. Ha csak rajtuk múlott volna, akkor 32 embert végeztetnek ki.

Hogyan alakult az életük ezeknek a személyeknek a megtorlás évei után?

A legismertebb személy Mátsik György: ő még fél évtizedig vezető ügyészként folytatta, aztán a sportvezetés legfelső szintjén helyezkedett el az úszószövetségben, miközben a MÉH vezérigazgatójaként is dolgozott. Jacsó János pedig a katonai bíráskodás vezetője lett, egészen a rendszerváltoztatás pillanatáig. Aztán akad olyan, méghozzá Sajti Imre személyében, aki állambiztonság állományába került, majd Békés megyei rendőrfőkapitány-helyettes lett. Grátz Endrét például, aki 25 évesen már akasztatott, egy év múlva egyszerűen eltávolították az igazságügy területéről, és Gelka-funkcionáriust csináltak belőle. Lázár Ernőről viszont nem tudunk sokat, ő a Művelődési Minisztériumban felszívódott. Különböző pályák tehát, de egy biztos: miután a Kádár-rezsimnek az 1960-as évektől már nem volt szüksége az efféle alakok munkájára, 
áthelyezték őket egy másik területre. A Kádár-rendszer ugyanis nem feledkezett meg a legvéresebb idők hű kiszolgálóiról, helyet talált nekik más területen, ráadásul előző beosztásuknak megfelelő pozícióban!”