Beszédes főtanácsnoki hallgatás

„Hogy mennyire nem érthető és elfogadhatatlan a főtanácsnok szelektív némasága, jól mutatja az is, hogy kollégái milyen érzékenységet tanúsítanak más ügyekben. Paolo Mengozzi és Maciej Szpunar főtanácsnokok a közelmúltban két különböző perben, de egymással egyezően fejtették ki saját indítványaikban, hogy az állami szuverenitás legjellemzőbb megnyilvánulása éppen az, hogy az államok jogosultak ellenőrizni nem saját állampolgáraiknak a területükre való belépését. Külön is emlékeztetnek arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta, hogy a szerződő államokat a kialakult nemzetközi jognál fogva megilleti a külföldiek beutazása, tartózkodása és kiutasítása feletti ellenőrzés joga, ezt a nemzetközi emberi jogi normák sem vonják kétségbe.

Hangsúlyozzák, hogy bár az uniós tagállamok nyilvánvalóan beleegyeztek abba, hogy lemondjanak ezen alapvető állami funkciójuk gyakorlásáról az európai polgárokat illetően – akiknek a mozgáshoz való szabadságát az unió alkotmányos alapkartája garantálja –, de a helyzet másként áll a nem uniós államok állampolgárainak a tagállamok területére történő belépését illetően. Hogyan kerülhették el ezek az alapvető jogkérdések a kvótaperben a »pártatlan és független« Bot főtanácsnok figyelmét?

Az Európai Bíróság jogközösségként határozta meg az EU-t abban az értelemben, hogy sem a tagállamok, sem az intézmények nem lehetnek mentesek annak érdemi bírósági felülvizsgálata alól, hogy jogi aktusaik megfelelnek-e az alapszerződéseknek. Ha a kvótaperben ennek érvényesülését a bíróság biztosítani akarja, akkor magasan fölébe kell nőnie a főtanácsnoka produkciójának, és nem kerülheti el a tagállami szuverenitás sérelmének vizsgálatát. Ellenkező esetben Bottal üti az általa definiált uniós jogközösség nyomát.”