Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
El tud-e tölteni valamiféle örömmel, csodálattal hogy a másik ember más? Ezt csak az élheti át, aki „megvan”. Aki önmagában erősen áll. Aki magát – mindenestől – elfogadja. A gyenge nem élheti át. A gyenge diktátor.
„El tud-e tölteni valamiféle örömmel, csodálattal hogy a másik ember más?
Ezt csak az élheti át, aki »megvan«. Aki önmagában erősen áll. Aki magát – mindenestől – elfogadja.
A gyenge nem élheti át.
A gyenge diktátor. A gyenge terrorista.
Az erő kultuszában – a folytonos »harc« kultuszában – él, mert ő gyenge.
Nem engedheti meg magának, hogy elismerje a másikat.
Nem élvezheti a másik másságát. »Mindenki – és minden – legyen olyan, mint én vagyok! A többi fenyegető! A többi ellenség!«
Csak akkor nyugszik meg, ha az egész világ körülötte: ő.
Mert belül nincs meg. Ott – ahol lennie kellene – hiányzik az énmag.”