Csicskák és mamelukok a centrális erőtérben

„Orbán Viktor és ellenfelei gyakran – bár eltérő előjellel – hivatkoznak az 1944 előtti magyar politikai berendezkedésre. A fentiek azonban éppen azt mutatják, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere egyáltalán nem érthető meg a Horthy-korszak működéséből. Utóbbiban nem is létezett alkotmány, illetve kétharmados törvények, helyette viszont még megvolt az a társadalmi szövet, amely nem mindig és nem tökéletesen, de hosszú időn át viszonylag jól biztosított bizonyos egyensúlyokat. Az összehasonlítás más szempontból éppen ezért lesújtó következtetésekre ad alkalmat. Dacára annak, hogy az 1990 utáni Magyarország politikai intézményrendszere papíron fejlettebb, mint amilyen az 1944 előtti Magyarországé volt, ennek valós eredményei nem jelennek meg a politikában. Ellenkezőleg: a politikai intézményrendszer egyre inkább egyfajta kulisszává válik, amely eltakarja a döntéshozatal lényegét.

Amennyiben a Horthy-korszak és a Fidesz képviselőinek önállóságát és politikai felelősségvállalását összehasonlítjuk, lesújtó képet kapunk. Bár a Fidesz politikai riválisait szereti a »csicska« jelzővel ellátni, ez a jelző leginkább saját képviselői mentalitásának leírására alkalmas. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy minden párt vezetésében volt hajlam arra, hogy szervilis embereket jelöljön az országgyűlési képviselői posztokra. Ezt a rendszert azonban a pártokban meglévő pluralizmus nem engedte teljesen eluralkodni. Csupán két párt létezik, amelyet informálisan a vezérelv szerint irányítanak: a Fidesz és a Jobbik. Mivel utóbbi ellenzékben és átalakulóban van, ez a jelenség nem annyira feltűnő, mint a kormányzó erő esetében.

Itt és most nem vállalkozhatom arra, hogy a vezérelv alkalmazásának belső részleteit feltárjam. Ezt további kutatásoknak kell elvégeznie. Maga a jelenség azonban már ma is a napnál világosabban látható: a kormányzó párt politikai kulisszává változott, képviselői pedig nem tekinthetők másnak, mint a pártvezér csicskásainak.”