Négy stratégia, melyek közül választhat a Fidesz, mielőtt ráfordul a valódi kampányra

„És van egy hagyományos út is, ami sikert hozott 2014-ben a kormánypárt számára. Kevésbé ideologikus kampánnyal, sokkal inkább a hagyományos ígérgetésekkel, a később komoly gazdasági gondokat okozó rezsicsökkentés többlépcsős bevezetésével olyan szavazók szimpátiáját tudták elnyerni, akiket nem igazán érdekelt, hogy Orbán Viktor az oroszokkal, a törökökkel, a kínaiakkal, netán az amerikaiakkal barátkozik. A kormány korrupcióját hirdető plakátok eltüntetésével ismét lehetőséget kapott arra a kormány, hogy a szociálisan érzékeny arcát mutassa meg a választóknak, így kevésbé zavarja őket Mészáros Lőrinc vagy Orbán Győző meggazdagodása, a jobboldal által támogatott családi klánok térnyerése. Van tehát valószínűleg egy olyan terve is a Habony-féle kommunikációs csapatnak, hogy visszavonul az olyan ingoványos területekről, mint az EU-ellenesség, Soros György ostorozása, az illiberalizmus eszméinek terjesztése, és hagyományos ígérgetős kampány keretében próbálja meg ismét megszerezni az abszolút többséget a Parlamentben. Hogy ez egy komoly opció a kormány tervei között, mi sem bizonyítja jobban, hogy Lázár János ismét elkezdte tolni a panelbontások nagy ötletét, amely kifejezetten szociális jellegű intézkedés lenne, és a szegényebb lakosság tömegeinek megnyerését célozza. Ahogy egy dakota közmondás tartja: »Ha nem tudsz sátrat építeni a családodnak, mondd azt nekik, hogy a barlang sokkal biztonságosabb, ráadásul a természet elvégezte helyettünk a kulimunkát.«”