„Sok szót nem érdemel, főleg, hogy a magyar nyelvben a névmásoknak nincs neme, ezért nálunk nem fenyeget a veszély, ami az angoloknál már valóság – hogy ugyanis kiherélnék a nyelvet, új, gendersemleges névmásokat téve kötelezővé. Nálunk tehát nincs vész, ráadásul az efféle vitákat gyorsan le is lehet zárni.
Hogyan?
Ha ilyesmibe keveredünk az identitáspolitika műanyag csatabárdját bőszen lengető nemzetközi liberálisokkal, gyorsan ki lehet ám ütni a kezükből azt, amit ők fegyvernek hisznek. Amint megkérdezik, hogy mégis milyen jogon vonjuk kétségbe az ő akármilyen (vagy akármilyen nem) identitásukat, ne jöjjünk a józan ésszel meg effélékkel: azt biztosan nem értik és/vagy nem hatja meg őket. Válaszoljuk szépen a következőt:
Olyan jogon, hogy én vagyok a Mindenható Atyaúristen, minden élők és holtak bírája. És én ekként identifikálok.
Sakk-matt.”