„Emmanuel Macron külpolitikája hamisítatlanul francia, és bár esetenként szimbolikus, azért még nagyon is pragmatikus. A mosolyok és a jó személyes viszonyok kialakítására tett francia erőfeszítések mögött tehát mindig figyelni kell, mi a francia politikai és különösen gazdasági érdek. A kiküldött munkavállalókról szóló kelet–nyugat vitában elfoglalt pozíciójából is láthatjuk, hogy a francia elnök mennyire szem előtt tartja a hazai vállalatok érdekeit. Ma ő a keleti vállalkozások nyugati piacra lépését nehezítő új javaslatok leghangosabb és legszigorúbb szószólója. Mert úgy véli, ez a francia vállalkozások érdeke, és ezzel tudja a populistákat visszaszorítani.
A demokráciakritériumokról szóló üzengetések ehhez képest inkább szimbolikusak – és egyelőre másodlagosak. Macron számára Magyarország és Lengyelország, illetve V4-es partnereik német érdekszférának számítanak, így korlátozott fontosságúak: ha a francia cégek dolgai rendben vannak, a többi legyen Angela Merkel dolga. Ezzel a felütéssel indul a szeptemberi budapesti látogatása.”