Vakhitek kora

„A kormány Soros Györgyöt ábrázoló plakátja szerint maga a Gonosz jelent meg a világban, látjuk sátáni nevetését, ellene harcol a Jó, vagyis mi, magyarok. Az üzenet sokaknak tetszik. Annyira könnyű megrémíteni az embereket a világállapotokat illetően, hogy szinte apokaliptikus hangulatba lehet hozni őket?

Az egész kommunikáció kezd némiképp naiv népmesei jelleget ölteni. Hogy ez ténylegesen milyen hatást vált ki, egyelőre nehéz megítélni. Az apokaliptikus hangulat keltése kétségkívül beleillik a hatalom stratégiájába, hiszen az erős kéz és a tekintélyelvű kormányzás éppen az ilyen helyzeteket szokta kihasználni. Kérdés, hogy ezt a virtuális apokalipszist meddig és milyen széles körben lehet fenntartani. Bármikor átfordulhat nevetségességbe is.

A kisember félelme jelenhet meg abban, hogy Sorost – és ehhez nem kell feltétlenül antiszemitizmus, bár nem árt – minden bajok okának lássa? De ki ez a Soros? Mit jelenít meg konkrétan?

Soros egy absztrakt figura, aki ezen a kommunikáción keresztül képes megtestesíteni olyan, sok száz éves előítéleteket, összeesküvés-elméleteket, sztereotípiákat, amelyekben a zsidó mint idegen, bankár, spekuláns, a világ ellen összeesküvő titkos háttérhatalom jelenik meg. Tehát ebben a kampányban, ha nem is teljes nyíltsággal, de világosan felismerhető módon ott van az antiszemitizmus, a nácik és a kommunisták által a zsidó spekuláns bankárról festett rémisztgető karikatúra.

De a kormány azt mondja, hogy őt nem Soros, a zsidó érdekli, hanem Soros, Európa tönkretevője. Lá­­zár miniszter azt kérdezi, hogy attól, mert ez az ember zsidó, pusztán a származása miatt támadhatatlan kellene-e hogy legyen.

Teljesen mindegy, hogy mit mondanak. Ebben a térségben évszázadok óta az előbb felvázolt zsidókép él, nem hihető, hogy ezzel a kormány nem számolt. Továbbá: miért pont Sorost választották ki közellenségnek? Annyi más személyiség lenne vádolható »migránsszimpátiával«. Csakhogy Sorosban a propaganda szempontjából üdvösen van jelen minden együtt, ami miatt utálható.”