Kalandpark – Gyanakszunk

És a legrosszabb az a gyanakvás, ami most már szinte minden komoly méretű beruházást kísér. Halljuk Mészáros Lőrinc pökhendin odavetett szavait, látjuk az arcán, hogy megveti a nyilvánosságot, foghegyről válaszol az újságíróknak, ő akkor is lumpen marad, ha Mercedesből száll ki. Talán már maga sem tudja, hogy hány vállalkozása van, napról-napra növekszik a vagyona és nyilván a hatalma is, hiszen jelentős méretű birodalmat működtet a szállodaipartól a vasútépítésig.

Igen, gyanakszunk, hogy a dolgok nem rendben mennek, a kormányzat pedig láthatóan elégedett, továbbra is a kedvenceknek juttatják a költségvetési és európai pénzeket. A gyanakvás viszont veszélyes, kiöli a bizalmat a kormányzat meg az egész pályáztatási rendszer iránt még azokban az esetekben is, amikor esetleg minden tisztán történne. De a régi elv szerint a bizalmat nagyon könnyű elveszíteni és keserves folyamat visszanyerni. A magyar üzletemberek – mondjuk így, vállalkozók – pedig nem is nagyon törekszenek rá, hasonló magatartást tanúsítanak, mint kormányzati megbízóik. Ha Rogán Antal helikopterrel repül barátja esküvőjére, először letagadja, aztán valamilyen zavaros magyarázkodással megpróbálja indokolni, és ha az ő főnökének nem igénye a tisztánlátás, akkor marad Magyarországon az összekacsintás, álom marad a tiszta gazdaság. És erősödik a gyanakvás.